Psalms 114

Toen Israël uit Egypte toog, het huis Jakobs van een volk, dat een vreemde taal had;

Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:

Zo werd Juda tot Zijn heiligdom, Israël Zijn volkomene heerschappij.

Júda lőn az ő szentséges *népe* és Izráel az ő királysága.

De zee zag het, en vlood; de Jordaan keerde achterwaarts.

A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.

De bergen sprongen als rammen, de heuvelen als lammeren.

A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.

Wat was u, gij zee! dat gij vloodt? gij Jordaan! dat gij achterwaarts keerdet?

Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?

Gij bergen, dat gij opsprongt als rammen? gij heuvelen! als lammeren?

Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?

Beef, gij aarde! voor het aangezicht des Heeren, voor het aangezicht van den God Jakobs;

Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt,

Die den rotssteen veranderde in een watervloed, den keisteen in een waterfontein.

A ki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.