Psalms 141

(En Salme af David.) HERRE, jeg råber til dig, il mig til hjælp, hør min Røst, når jeg råber til dig;

Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

som Røgoffer, gælde for dig min Bøn, mine løftede Hænder som Aftenoffer!

Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, *s* kezem felemelése estvéli áldozat *legyen.*

HERRE, sæt Vagt ved min Mund, vogt mine Læbers Dør!

Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

Bøj ikke mit Hjerte til ondt, til at gøre gudløs Gerning sammen med Udådsmænd; deres lækre Mad vil jeg ikke smage.

Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

Slår en retfærdig mig, så er det Kærlighed; revser han mig, er det Olie for Hovedet, ej skal mit Hoved vise det fra sig, end sætter jeg min Bøn imod deres Ondskab.

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

Ned ad Klippens Skrænter skal Dommerne hos dem styrtes, og de skal høre, at mine Ord er liflige.

Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

Som når man pløjer Jorden i Furer, spredes vore Ben ved Dødsrigets Gab.

Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

Dog, mine Øjne er rettet på dig, o HERRE, Herre, på dig forlader jeg mig, giv ikke mit Liv til Pris!

De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

Vogt mig for Fælden, de stiller for mig, og Udådsmændenes Snarer;

Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

lad de gudløse falde i egne Gram, medens jeg går uskadt videre.

Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!