Psalms 138

(Af David.) Jeg vil prise dig HERRE, at hele lovsynge dig for Guderne;

Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

jeg vil tilbede, vendt mod dit hellige Tempel, og mere end alt vil jeg prise dit Navn for din Miskundheds og Trofastheds Skyld; thi du har herliggjort dit Ord.

Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

Den Dag jeg råbte, svared du mig, du gav mig Mod, i min Sjæl kom Styrke.

Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő *támadt.*

Alle Jordens Konger skal prise dig, HERRE, når de hører din Munds Ord,

Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

og synge om HERRENs Veje; thi stor er HERRENs Ære,

És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

thi HERREN er ophøjet, ser til den ringe, han kender den stolte i Frastand.

Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

Går jeg i Trængsel, du værger mig Livet, mod Fjendernes Vrede udrækker du Hånden, din højre bringer mig Frelse.

Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

HERREN vil føre det igennem for mig, din Miskundhed, HERRE, varer evindelig. Opgiv ej dine Hænders Værk!

Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!