Ecclesiastes 6

Der er et Onde, jeg så under Solen, og som tynger Menneskene hårdt:

Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy *baj* az az emberen;

Når Gud giver en Mand Rigdom og Gods og Ære, så han intet savner af, hvad han ønsker, og Gud ikke sætter ham i Stand til at nyde det, men en fremmed nyder det, da er dette Tomhed og en slem Lidelse.

Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya!

Om en Mand avler hundrede Børn og lever mange År, så hans Levetid bliver lang, men hans Sjæl ikke mættes af Goder, så siger jeg dog, at et utidigt Foster er bedre faren end han;

Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek,

thi at det kommer, er Tomhed, og det går bort i Mørke, og i Mørke dølges dets Navn;

Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve,

og det har hverken set eller kendt Sol; det får end ikke en Grav; det hviler bedre end han.

A napot sem látta és nem ismerte; tűrhetőbb ennek állapotja, hogynem amannak.

Om han så levede to Gange tusind År, men ikke skuede Lykke - mon ikke alle farer sammesteds hen?

Hogyha kétezer esztendőt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden?

Al Menneskets Flid tjener hans Mund, og dog stilles hans Sult aldrig.

Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az ő kívánsága be nem telik.

Thi hvad har den vise forud for Tåben, hvad båder det den arme, der ved at vandre for de levendes Øjne?

Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élők előtt járni tud?

Bedre at se med sine Øjne end higende Attrå. Også det er Tomhed og Jag efter Vind.

Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!

Hvad der bliver til er for længst nævnet ved Navn, og det vides i Forvejen, hvad et Menneske bliver til; det kan ikke gå i Rette med ham, der er den stærkeste.

Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.

Thi jo flere Ord der bruges, des større bliver Tomheden, og hvad gavner de Mennesket?

Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek *abban?*

Thi hvo ved, hvad der båder et Menneske i Livet, det Tal af tomme Levedage han henlever som en Skygge? Thi hvo kan sige et Menneske, hvad der skal ske under Solen efter hans Død?

Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?