Psalms 141

Psalam. Davidov. Prizivljem te, Jahve, k meni pohitaj! Slušaj glas moj kojim tebi vapijem!

Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

Nek' mi se uzdigne molitva kao kad pred lice tvoje, podizanje mojih ruku nek' bude k'o prinos večernji!

Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, *s* kezem felemelése estvéli áldozat *legyen.*

Na usta mi, Jahve, stražu postavi i stražare na vrata usana mojih!

Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

Ne daj da mi se srce zlu prikloni, da bezbožno počinim djela opaka; i u društvu zlotvora da ne blagujem poslastica njihovih!

Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

Nek' me samo udari pravednik, ljubav je što me kara, al' ulje grešničko neće mi glavu pomazat'; zloći njihovoj oprijet ću se uvijek svojom molitvom.

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

Kad strovale niz hridinu suce njihove, razumjet će kako blage bjehu riječi moje.

Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

Kao kad orač ore i para zemlju, tako će im se na rubu Podzemlja kosti rasuti.

Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

U te su, Jahve, uprte oči moje, k tebi se utječem, ne daj da mi duša propadne!

De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

Čuvaj me od stupice koju postaviše meni, od zamki zločinaca!

Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

Nek' u vlastite zamke upadnu zlotvori, a ja neka im umaknem!

Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!