Ecclesiastes 6

I vidjeh: ima još jedno zlo pod suncem i teško tišti ljude.

Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy *baj* az az emberen;

Nekomu Bog udijeli bogatstvo i blago i počasti te ima sve što mu duša poželi, ali mu ne udijeli da to i uživa, nego uživa tuđinac. To je ispraznost i grdna nevolja.

Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya!

I velim: bolje je nedonošče od onoga koji bi rodio stotinu djece i živio mnogo godina, a sam se ne bi naužio dobra niti bi imao pogreba;

Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek,

jer je nedonošče uzalud došlo i u tamu otišlo i ime mu je tamom pokriveno;

Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve,

sunca čak ne vidje niti spozna - a spokojnije je od onoga.

A napot sem látta és nem ismerte; tűrhetőbb ennek állapotja, hogynem amannak.

Pa kad bi takav živio i dvije tisuće godina, a svojeg dobra ne bi uživao, zar ne odlaze obojica jednako na isto mjesto?

Hogyha kétezer esztendőt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden?

Čovjek se trudi samo da bi jeo, a želudac njegov nikad da se nasiti.

Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az ő kívánsága be nem telik.

Jer po čemu je mudrac bolji od luđaka i što reći o siromahu koji se umije držati pred ljudima?

Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élők előtt járni tud?

Bolje je očima vidjeti nego duhom lutati. I to je ispraznost i pusta tlapnja.

Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!

Što je već bilo, ime ima; i zna se što je čovjek; i on se ne može parbiti s jačim od sebe.

Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.

Što više riječi, to veća ispraznost svega, i koja je od toga korist čovjeku?

Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek *abban?*

Tko zna što je dobro čovjeku u životu njegovu, za ono malo dana koje tako isprazno živi, koji mu prolaze kao sjena? Tko će kazati čovjeku što će biti poslije njega pod suncem?

Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?