Job 2

又有一天，　神的众子来侍立在耶和华面前，撒但也来在其中。

Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt.

2:2

耶和华问撒但说：「你从哪里来？」撒但回答说：「我从地上走来走去，往返而来。」

És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet.

2:3

耶和华问撒但说：「你曾用心察看我的仆人约伯没有？地上再没有人像他完全正直，敬畏　神，远离恶事。你虽激动我攻击他，无故地毁灭他，他仍然持守他的纯正。」

Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt.

2:4

撒但回答耶和华说：「人以皮代皮，情愿舍去一切所有的，保全性命。

És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért.

2:5

你且伸手伤他的骨头和他的肉，他必当面弃掉你。」

Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?

2:6

耶和华对撒但说：「他在你手中，只要存留他的性命。」

Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kiméld.

2:7

于是撒但从耶和华面前退去，击打约伯，使他从脚掌到头顶长毒疮。

És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.

2:8

约伯就坐在炉灰中，拿瓦片刮身体。

És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.

2:9

他的妻子对他说：「你仍然持守你的纯正吗？你弃掉　神，死了吧！」

Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!

2:10

约伯却对她说：「你说话像愚顽的妇一样。嗳！难道我们从　神手里得福，不也受祸吗？」在这一切的事上约伯并不以口犯罪。

Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.

2:11

约伯的三个朋友─提幔人以利法、书亚人比勒达、拿玛人琐法─听说有这一切的灾祸临到他身上，各人就从本处约会同来，为他悲伤，安慰他。

Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt.

2:12

他们远远地举目观看，认不出他来，就放声大哭。各人撕裂外袍，把尘土向天扬起来，落在自己的头上。

És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.

2:13

他们就同他七天七夜坐在地上，一个人也不向他说句话，因为他极其痛苦。

És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.