Song of Solomon 4

 Vad du är skön, min älskade, vad du är skön!  Dina ögon äro duvor,      där de skymta genom din slöja.  Ditt hår är likt en hjord av getter      som strömma nedför Gileads berg.

Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid galambok a te fátyolod mögött; a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.

 Dina tänder likna en hjord av nyklippta tackor,      nyss uppkomna ur badet,  allasammans med tvillingar,      ofruktsam är ingen ibland dem.

A te fogaid hasonlók a megnyirt *juhok* nyájához, melyek a fördőből feljőnek, melyek mind kettősöket ellenek, és nincsen azok között meddő.

 Ett rosenrött snöre likna dina läppar,      och täck är din mun.  Lik ett brustet granatäpple är din kind,      där den skymtar genom din slöja.

Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid, és a te beszéded kedves, mint a pomagránátnak darabja, *olyan* a te vakszemed a te fátyolod alatt.

 Din hals är lik Davids torn,      det väl befästa;  tusen sköldar hänga därpå,      hjältarnas alla sköldar.

Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, a mely építtetett fegyveres háznak, a melyben ezer paizs függesztetett fel, mind az erős vitézek paizsai.

 Din barm är lik ett killingpar,      tvillingar av en gasell,      som gå i bet ibland liljor.

A te két emlőd *olyan,* mint két vadkecske, egy zergének kettős fia, a melyek a liliomok közt legelnek.

 Till dess morgonvinden blåser      och skuggorna fly,  vill jag gå bort till myrraberget,      till den rökelsedoftande höjden.

Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjénnek halmára.

 Du är skön alltigenom, min älskade,      på dig finnes ingen fläck.               ----

Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!

 Kom med mig från Libanon, min brud,  kom med mig från Libanon.  Stig ned från Amanas topp,  från toppen av Senir och Hermon,  från lejonens hemvist,      från pantrarnas berg.               ----

Én velem a Libánusról, én jegyesem, én velem a Libánusról eljőjj; nézz az Amanának hegyéről, a Sénirnek és Hermonnak tetejéről, az oroszlánoknak barlangjokból, a párduczoknak hegyeiről.

 Du har tagit mitt hjärta, du min syster, min brud;  du har tagit mitt hjärta med en enda blick,  med en enda länk av kedjan kring din hals.

Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadon való egy aranylánczczal!

 Huru skön är icke din kärlek,      du min syster, min brud!  Huru ljuv är icke din kärlek!      Ja, mer ljuv än vin;  och doften av dina salvor      övergår all vällukt.

Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szerelmeid! *jobbak* a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!

 Av sötma drypa      dina läppar, min brud;  din tunga gömmer      honung och mjölk,  och doften av dina kläder      är såsom Libanons doft.               ----

Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, méz és tej van a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.

 »En tillsluten lustgård      är min syster, min brud,  en tillsluten brunn,      en förseglad källa.

*Olyan, mint a* berekesztett kert az én húgom, jegyesem! *mint a* befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő!

 Såsom en park av granatträd skjuter du upp,      med de ädlaste frukter,  med cyperblommor och nardusplantor,

A te csemetéid gránátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, cziprusok nárdusokkal egybe.

 med nardus och saffran,  kalmus och kanel      och rökelseträd av alla slag,  med myrra och aloe      och de yppersta kryddor av alla slag.

Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, mindenféle temjéntermő fákkal, mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal.

 Ja, en källa i lustgården är du,  en brunn med friskt vatten      och ett rinnande flöde ifrån Libanon.»

Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról.

 »Vakna upp, du nordanvind,      och kom, du sunnanvind;  blås genom min lustgård,      låt dess vällukt strömma ut.  Må min vän komma till sin lustgård  och äta dess ädla frukter.»

Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét.