Psalms 129

En vallfartssång.  Mycken nöd hava de vållat mig allt ifrån min ungdom      -- så säge Israel --

Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

 mycken nöd hava de vållat mig allt ifrån min ungdom,      dock blevo de mig ej övermäktiga.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

 På min rygg hava plöjare plöjt      och dragit upp långa fåror.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

 Men HERREN är rättfärdig och har huggit av      de ogudaktigas band.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

 De skola komma på skam och vika tillbaka,      så många som hata Sion.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

 De skola bliva lika gräs på taken,  som vissnar, förrän det har vuxit upp;

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

 ingen skördeman fyller därmed sin hand,      ingen kärvbindare sin famn,

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

 och de som gå där fram kunna icke säga:  »HERRENS välsignelse vare över eder!  Vi välsigna eder      i HERRENS namn.»

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!