Isaiah 26

På den tiden skall man sjunga denna sång i Juda land:  »Vår stad giver oss styrka;  murar och värn      bereda oss frälsning.

Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!

 Låten upp portarna,  så att ett rättfärdigt folk      får draga därin,      ett som håller tro.

Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.

 Den som är fast i sitt sinne  bevarar du i frid, i frid;      ty på dig förtröstar han.

*Kinek* szíve *reád* támaszkodik, megőrzöd *azt* teljes békében, mivel Te benned bízik;

 Förtrösten då på HERREN      till evig tid;  ty HERREN, HERREN      är en evig klippa.

Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.

 Ty dem som trona i höjden,      dem störtar han ned,      ja, den höga staden;  han ödmjukar den,      ödmjukar den till jorden,  han slår den ned i stoftet.

Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;

 Den trampas under fötterna,      under de förtrycktas fötter,      under de armas steg.»

Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!

 Men den rättfärdiges väg är jämn;  åt den rättfärdige bereder du      en jämnad stig.

Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.

 Ja, på dina domars väg,      HERRE, förbida vi dig;  till ditt namn och ditt pris      står vår själs trängtan.

Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!

 Min själ trängtar efter dig om natten,  och anden i mig söker dig bittida;  ty när dina domar drabbar jorden,  lära sig jordkretsens      inbyggare rättfärdighet.

Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid *megjelennek* a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.

 Om nåd bevisas mot den ogudaktige,      så lär han sig icke rättfärdighet;  i det land, där rätt skulle övas,      gör han då vad orätt är  och ser icke HERRENS höghet.

Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.

 HERRE, din hand är upplyft,      men de se det icke;  må de nu med blygsel      se din nitälskan för folket;  ja, må eld förtära      dina ovänner.

Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.

 HERRE, du skall skaffa      frid åt oss,  ty allt vad vi hava uträttat      har du utfört åt oss.

Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.

 HERREN, vår Gud,  andra herrar än du      hava härskat över oss,  men allenast dig prisa vi,      allenast ditt namn.

Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!

 De döda få icke liv igen,      skuggorna stå ej åter upp;  därför hemsökte och förgjorde du dem  och utrotade all deras åminnelse.

A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.

 Du förökade en gång folket, HERRE;  du förökade folket och bevisade dig härlig;  du utvidgade landets alla gränser.

Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.

 HERRE, i nöden hava de nu sökt dig,  de hava utgjutit tysta böner,      när din tuktan kom över dem.

Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.

 Såsom en havande kvinna,      då hon är nära att föda,  våndas och ropar      i sina kval,  så var det med oss      inför ditt ansikte, o HERRE.

Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!

 Vi voro också havande och våndades;      men när vi födde, var det vind.  Vi kunde icke bereda      frälsning åt landet;  inga människor födas mer      till att bo på jordens krets.

Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.

 Men dina döda må få liv igen;      mina dödas kroppar må åter stå upp.  Vaknen upp och jublen,      I som liggen i graven;  ty din dagg är en ljusets dagg,  och jorden skall giva igen de avsomnade.

Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!

 Välan då, mitt folk,      gå in i dina kamrar  och stäng igen dörrarna om dig;  göm dig ett litet ögonblick,  till dess att vreden har gått förbi.

Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!

 Ty se, HERREN      träder ut ur sin boning,  för att hemsöka jordens inbyggare      för deras missgärning;  och jorden skall låta komma i dagen      allt blod som där har blivit utgjutet,  och skall icke längre betäcka      dem som där hava blivit dräpta.

Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!