Psalms 52

Az éneklőmesternek; Dávid tanítása;

Niçin kötülüğünle böbürlenirsin, ey kabadayı, Tanrı’nın sadık kullarına karşı Bütün gün dilin yıkım tasarlar Keskin ustura gibi, ey hilekâr.

Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.

Niçin kötülüğünle böbürlenirsin, ey kabadayı, Tanrı’nın sadık kullarına karşı Bütün gün dilin yıkım tasarlar Keskin ustura gibi, ey hilekâr.

Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!

İyilikten çok kötülüğü, Doğru konuşmaktan çok yalanı seversin. Sela

Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

Seni hileli dil seni! Her yıkıcı sözü seversin.

Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.

Ama Tanrı seni sonsuza dek yıkacak, Seni kapıp çadırından fırlatacak, Yaşam diyarından kökünü sökecek. Sela

Szeretsz minden ártalmas beszédet, *és* az álnok nyelvet.

Doğrular bunu görünce korkacak, Gülerek şöyle diyecekler:

Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.

“İşte bu adam, Tanrı’ya sığınmak istemedi, Servetinin bolluğuna güvendi, Başkalarını yıkarak güçlendi!”

És látják *ezt* az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

Ama ben Tanrı’nın evinde yeşeren zeytin ağacı gibiyim, Sonsuza dek Tanrı’nın sevgisine güvenirim.

Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt! * (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. * *így* cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos *vagy,* a te híveid előtt. * a te híveid előtt. *

Sürekli sana şükrederim yaptıkların için, Sadık kullarının önünde umut bağlarım, Çünkü adın iyidir.