Psalms 129

Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Gençliğimden beri bana sık sık saldırdılar; Şimdi söylesin İsrail:

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

“Gençliğimden beri bana sık sık saldırdılar, Ama yenemediler beni.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Çiftçiler saban sürdüler sırtımda, Upuzun iz bıraktılar.”

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Ama RAB adildir, Kesti kötülerin bağlarını.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Siyon’dan nefret eden herkes Utanç içinde geri çekilsin.

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Damlardaki ota, Büyümeden kuruyan ota dönsünler.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Orakçı avucunu, Demetçi kucağını dolduramaz onunla.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Yoldan geçenler de, “RAB sizi kutsasın, RAB’bin adıyla sizi kutsarız” demezler.