Song of Solomon 8

Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta, hogy téged kivül találván megcsókolnálak; még sem útálnának meg engem.

 Ack att du vore såsom en min broder,      ammad vid min moders bröst!  Om jag då mötte dig därute, så finge jag kyssa dig,      och ingen skulle tänka illa om mig därför.

Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, te oktatgatnál engem, én meg borral itatnálak, fűszeressel, gránátalma borral.

 Jag finge då ledsaga dig,      föra dig in i min moders hus,      och du skulle undervisa mig;  kryddat vin skulle jag giva dig att dricka,      saft från mitt granatträd.               ----

Az ő balkeze az én fejem alatt, és jobbkezével megölel engem.

 Hans vänstra arm vilar under mitt huvud,      och hans högra omfamnar mig.

Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, mígnem ő akarja?

 Jag besvär eder,      I Jerusalems döttrar:  Oroen icke kärleken, stören den icke,      förrän den själv så vill.

Kicsoda ez a ki feljő a pusztából, a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik? Az almafa alatt költöttelek fel téged, ott szült téged a te anyád, ott szült téged a te szülőd!

 Vem är hon som kommer hitupp från öknen,      stödd på sin vän?  »Där under äppelträdet väckte jag dig;  där var det som din moder hade fött dig,  där födde dig hon som gav dig livet.

Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.

 Hav mig såsom en signetring vid ditt hjärta,  såsom en signetring på din arm.  Ty kärleken är stark såsom döden,  dess trängtan obetvinglig såsom dödsriket;  dess glöd är såsom eldens glöd,  en HERRENS låga är den.

Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el: ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, *mégis* megvetnék azt.

 De största vatten förmå ej utsläcka kärleken,  strömmar kunna icke fördränka den.  Om någon ville giva alla ägodelar i sitt hus för kärleken,  så skulle han ändå bliva försmådd.»               ----

Kicsiny húgunk van nékünk, a kinek nincsen még emlője; mit cselekedjünk a mi húgunk felől, a napon, melyen arról szót tesznek?

 »Vi hava en syster, en helt ung,      som ännu icke har någon barm.  Vad skola vi göra med vår syster,      när tiden kommer, att man vill vinna henne?»

Ha ő kőfal, építünk azon ezüstből palotát; ha pedig ajtó ő, elrekesztjük őt czédrus-deszkával.

 »Är hon en mur,      så bygga vi på den      ett krön av silver;  men är hon en dörr,      så bomma vi för den      med en cederplanka.»

*Mikor* én *olyan leszek, mint* a kőfal, és az én emlőim, mint a tornyok; akkor olyan leszek ő előtte, mint a ki békességet nyer.

 »Jag är en mur,      och min barm är såsom tornen därpå;  så blev jag i hans ögon      en kvinna som var ynnest värd.»               ----

Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban, adta az ő szőlejét a pásztoroknak, kiki annak gyümölcséért hoz ezer-ezer ezüst *siklust.*

 En vingård ägde Salomo i Baal-Hamon,  den vingården lämnade han åt väktare;  tusen siklar silver var  kunde de hämta ur dess frukt.

Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: az ezer *siklus,* Salamon, tiéd legyen, a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié.

 Men min vingård, den har jag själv i min vård.  Du, Salomo, må taga dina tusen,  och två hundra må de få, som vakta dess frukt.               ----

Oh te, a ki lakol a kertekben! A te társaid a te szódra figyelmeznek; hadd halljam *én is.*

 »Du lustgårdarnas inbyggerska,  vännerna lyssna efter din röst;      låt mig höra den.»

Fuss én szerelmesem, és légy hasonló a vadkecskéhez, vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!

 »Skynda åstad, min vän,      lik en gasell  eller lik en ung hjort,      upp på de välluktrika bergen.»