Psalms 12

Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

Til sangmesteren, efter Sjeminit; en salme av David.

Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

Frels, Herre! for de fromme er borte, de trofaste er forsvunnet blandt menneskenes barn.

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

Løgn taler de, hver med sin næste, med falske leber; med tvesinnet hjerte taler de.

Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

Herren utrydde alle falske leber, den tunge som taler store ord,

A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

dem som sier: Ved vår tunge skal vi få overhånd, våre leber er med oss, hvem er herre over oss?

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

For de elendiges ødeleggelses skyld, for de fattiges sukks skyld vil jeg nu reise mig, sier Herren; jeg vil gi dem frelse som stunder efter den.

Az Úr beszédei tiszta beszédek, *mint* földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

Herrens ord er rene ord, likesom sølv som er renset i en smeltedigel i jorden, syv ganger renset.

Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké. * (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. *

Du, Herre, vil bevare dem, du vil vokte dem for denne slekt evindelig. Rundt omkring svermer de ugudelige, når skarn er ophøiet blandt menneskenes barn.