Ezekiel 39

És te, embernek fia, prófétálj Góg ellen, és mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened *megyek* Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme!

Na ko koe, e te tama a te tangata, poropititia he he mo Koko, mea atu, Ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa; Nana, hei hoariri ahau mou, e Koko, e te tino rangatira o Roho, o Meheke, o Tupara;

És elcsalogatlak és vezetgetlek, és felhozlak messze északról, és beviszlek Izráel hegyeire.

A ka whakatahuritia koe e ahau, ka arahina atu koe, ka meinga hoki kia puta ake koe i nga pito rawa ki te raki, a ka kawea mai koe e ahau ki runga ki nga maunga o Iharaira.

És kiütöm kézívedet balkezedből, és nyilaidat jobbkezedből kiejtem.

Ka patua atu ano e ahau tau kopere i roto i tou maui, ka meinga hoki au pere kia marere i roto i tou matau.

Izráel hegyein esel el te és minden sereged és a népek, melyek veled lesznek; a ragadozó madaraknak, minden szárnyas állatnak és a mezei vadaknak adtalak eledelül.

Ka hinga koe ki runga ki nga maunga o Iharaira, a koe, me ou ropu katoa, me nga iwi i a koe: ka hoatu koe e ahau hei kai ma nga manu kai kino o ia ahau, o ia ahau, ma nga kirehe ano o te parae.

A mező színén esel el, mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten.

Ka hinga koe ki te mata o te parae: naku hoki te kupu, e ai ta te Ariki, ta Ihowa,

És bocsátok tüzet Mágógra és azokra, a kik a szigeteken bátorságosan laknak, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

Ka tukua atu ano e ahau he ahi ki a Makoko, ratou ko te hunga e noho humarie ana i nga motu, a ka mohio ratou ko Ihowa ahau.

És az én szent nevemet megismertetem az én népem, Izráel között, s többé nem hagyom megfertéztetni szent nevemet; és megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, szent vagyok Izráelben!

A ka meinga e ahau toku ingoa tapu kia mohiotia i roto i taku iwi, i a Iharaira, e kore ano e tukua e ahau kia whakapokea toku ingoa tapu a muri ake nei: a ka mohio nga tauiwi ko Ihowa ahau, ko te Mea Tapu i roto i a Iharaira.

Ímé, eljött és meglett, ezt mondja az Úr Isten; ez az a nap, a melyről szólottam.

Nana, kua tae mai, kua oti, e ai ta te Ariki, ta Ihowa; ko te ra tenei i korerotia ra e ahau.

És kimennek Izráel városainak lakói, és feltüzelik és felégetik a fegyvereket s a kis és nagy paizsokat, a kézívet és a nyilakat és a kézbeli pálczákat és dárdákat, és tüzelnek velök hét esztendeig.

Ka puta ano nga tangata o nga pa o Iharaira, a ka tahuna e ratou, ka wera ano i a ratou nga patu, nga whakangungu rakau, nga puapua, nga kopere, nga pere, nga hani, nga tao; ko nga tau e tahuna ai aua mea e ratou, e whitu.

És fát nem hordanak a mezőről, sem az erdőkről nem vágnak, hanem a fegyverekből tüzelnek, és zsákmányt vetnek zsákmányolóikban, s prédálóikat elprédálják, ezt mondja az Úr Isten.

E kore hoki e maua e ratou he wahie i te parae, e kore ano e tapahia i nga ngahere; no te mea ka tahuna e ratou nga patu ki te ahi: ka pahuatia e ratou o ratou kaipahua, ka murua nga taonga o o ratou kaimuru, e ai ta te Ariki, ta Ihowa.

És lészen azon a napon, hogy adok Gógnak helyet, hol temetője legyen Izráelben, a vándorok völgyét keletre a tengertől, ez fogja bezárni e vándor népséget; és ott temetik el Gógot és minden gyülevészét, és nevezik Góg gyülevésze völgyének.

Na a taua ra ka hoatu e ahau ki a Koko he wahi tanumanga ki reira, ki a Iharaira, ko te raorao o nga tira haere i te taha ki te rawhiti o te moana; kutia iho ki reira nga ihu o nga tira haere: ka tanumia hoki ki reira a Koko ratou ko ana mano ti ni: a ka huaina a reira, Ko te raorao o Hamono Koko.

És eltemeti őket Izráel háza, hogy a földet megtisztítsa, hét álló hónapig.

A e whitu nga marama o te whare o Iharaira e tanu ana i a ratou kia watea ai te whenua.

És temetni fog az ország egész népe, s lészen ez nékik dicsőségökre a napon, melyen megdicsőítem magamat, ezt mondja az Úr Isten.

Ina, ka tanumia ratou e te iwi katoa o te whenua; a hei ingoa nui ki a ratou i te ra e whakakororiatia ai ahau, e ai ta te Ariki, ta Ihowa.

És választanak embereket, kik a földet szüntelen bejárják, temetgetvén ama vándor népséget, azokat, kik még a föld színén maradtak, hogy azt megtisztítsák. Hét hónap mulva indulnak keresni.

Ka wehea ano e ratou etahi tangata, he mea tuturu, hei haere i runga i te whenua, hei tanu i nga tira haere, i te hunga e toe ana i runga i te mata o te whenua, kia watea ai: i te mutunga o nga marama e whitu ka rapu ratou.

És bejárják e járók a földet, és ha ki embertetemet lát, jelt állít melléje, míg a temetgetők eltemetik azt a Góg gyülevésze völgyében.

A ka haere nga tira haere, ka tika i te whenua; ka kite tetahi i te whenua tangata, ka whakaturia e ia he tohu ki tona taha, kia tanumia ra ano e nga kaitanu ki te raorao o Hamono Koko.

És egy városnak is Hamóna lesz a neve, és megtisztítják a földet.

A ko Hamona hoki hei ingoa mo tetahi pa. Na ka watea te whenua.

És te, embernek fia, így szól az Isten, mondjad a madaraknak, minden szárnyas állatnak és minden mezei vadnak: Gyűljetek egybe és jőjjetek el, seregeljetek egybe mindenfelől az én áldozatomra, mert én nagy áldozatot szerzek néktek Izráel hegyein, és egyetek húst és igyatok vért!

Na ko koe, e te tama a te tangata, ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa; Mea atu ki nga manu o ia ahau, o ia ahua, ki nga kirehe katoa o te parae, Huihui mai, haere mai; whakamine mai koutou i tetahi taha, i tetahi taha, ki taku patunga e patua nei e ahau ma koutou, he patunga nui ki runga ki nga maunga o Iharaira, kia kai kikokiko ai, kia inu toto ai koutou.

Vitézek húsát egyétek, s a föld fejedelmeinek vérét igyátok, kosok, bárányok és bakok, bikák, Básánban hízottak mindnyájan;

Ka kai koutou i nga kikokiko o te hunga marohirohi, ka inu i nga toto o nga rangatira o te whenua, o nga hipi toa, o nga reme, o nga koati, o nga puru, he mea momona katoa no Pahana.

S egyetek kövérséget jóllakásig, és igyatok vért megrészegedésig az én áldozatomból, a melyet szerzek néktek;

A ka kai koutou i te ngako a makona noa, ka inu hoki i te toto a haurangi, noa, he mea no taku patunga e patua e ahau ma koutou.

És lakjatok jól az én asztalomnál lovakból és paripákból, vitézekből és minden hadakozó férfiakból, ezt mondja az Úr Isten.

Na ka makona koutou i nga hoiho o taku tepu, i nga hoiho hariata, i nga marohirohi, i nga tangata whawhai katoa, e ai ta te Ariki, ta Ihowa.

És megmutatom az én dicsőségemet a pogányok között, és meglátják mindazok a pogányok az én ítéletemet, melyet cselekedtem, és az én kezemet, melyet rájok vetettem.

Ka whakaturia e ahau toku kororia ki roto ki nga tauiwi, a ka kite nga tauiwi katoa i taku whakawa e whakaritea e ahau, i toku ringa ano ka pa nei ki a ratou.

És megtudja Izráel háza, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenök, attól a naptól fogva és azután.

Na ka mohio te whare o Iharaira, ko Ihowa ahau, ko to ratou Atua, i taua ra a ake ake.

És megtudják a pogányok, hogy az ő vétke miatt vitetett fogságra Izráel háza, mivelhogy elpártolt tőlem, s én elrejtettem orczámat tőle; azért adtam őt ellenségei kezébe, és hullottak el fegyver miatt mindnyájan.

Ka mohio ano nga tauiwi, he he no te whare o Iharaira i whakaraua ai ratou: he pokanga ketanga no ta ratou ki ahau i huna ai e ahau toku mata ki a ratou, heoi tukua ana ratou e ahau ki te ringa o o ratou hoariri: a hinga katoa ana i te hoari.

Az ő tisztátalanságuk s bűneik szerint cselekedtem velök, és elrejtettem orczámat tőlök.

Ko taku i mea ai ki a ratou rite tonu ki to ratou poke, ki o ratou pokanga ketanga, a huna ana e ahau toku mata ki a ratou.

Azért így szól az Úr Isten: Most már haza hozom Jákób foglyait, és megkegyelmezek Izráel egész házának, s féltő szerelemre gyulladok szent nevemért.

Mo reira ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa; Ka whakahokia mai e ahau aianei a Hakopa i te whakarau, ka aroha ahau ki te whare katoa o Iharaira; ka hae hoki ahau, he whakaaro ki toku ingoa tapu;

És elfelejtik gyalázatukat és minden vétköket, melylyel vétkeztek ellenem, mikor laknak földjökön bátorságosan, és *őket* senki sem rettegteti.

A ka whakawaha e ratou to ratou whakama, o ratou pokanga ketanga katoa hoki i poka ke ai ta ratou ki ahau, ina noho humarie ratou i to ratou whenua, a kahore he tangata hei whakawehi i a ratou;

Mikor visszahozom őket a népek közül, és egybegyűjtöm őket ellenségeik földjeiről, akkor megszentelem magamat bennök sok nép szeme láttára.

Ina oti ratou te whakahoki mai e ahau i roto i nga iwi, ina kohikohia mai ratou i nga whenua o o ratou hoariri, a ka whakatapua ahau i runga i a ratou i te tirohanga a nga iwi maha.

És megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenök, ki fogságra vittem őket a pogányok közé, majd egybegyűjtém őket földjökre, és senkit közülök többé ott nem hagyok.

Katahi ratou ka mohio ko Ihowa ahau, ko to ratou Atua, i mea nei kia whakaraua ratou ki roto ki nga tauiwi, i kohikohi ano i a ratou ki to ratou oneone; a kahore noa iho tetahi o ratou e mahua i ahau ki reira.

És többé el nem rejtem orczámat tőlök, mivelhogy kiöntöttem lelkemet Izráel házára, ezt mondja az Úr Isten.

E kore ano e huna e ahau toku mata a muri ake nei ki a ratou: kua ringihia hoki e ahau toku wairua ki runga ki te whare o Iharaira, e ai ta te Ariki, ta Ihowa.