Song of Solomon 5

Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, eszem az én lépesmézemet az én mézemmel, iszom az én boromat az én tejemmel. Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!

I am come into my garden, my sister, my spouse: I have gathered my myrrh with my spice; I have eaten my honeycomb with my honey; I have drunk my wine with my milk: eat, O friends; drink, yea, drink abundantly, O beloved.

Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala, *és ímé* az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, *mondván:* Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám, én galambom, én tökéletesem; mert az én fejem megrakodott harmattal, az én hajam az éjszakának harmatjával!

I sleep, but my heart waketh: it is the voice of my beloved that knocketh, saying, Open to me, my sister, my love, my dove, my undefiled: for my head is filled with dew, and my locks with the drops of the night.

*Felelék én:* Levetettem ruhámat, hogy-hogy öltözhetném fel? Megmostam lábaimat, mimódon keverném azokat *a porba?*

I have put off my coat; how shall I put it on? I have washed my feet; how shall I defile them?

Az én szerelmesem kezét benyujtá az *ajtónak* hasadékán, és az én belső részeim megindulának ő rajta.

My beloved put in his hand by the hole of the door, and my bowels were moved for him.

Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, és az én kezeimről mirha csepeg vala, és az én ujjaimról folyó mirha a závár kilincsére.

I rose up to open to my beloved; and my hands dropped with myrrh, and my fingers with sweet smelling myrrh, upon the handles of the lock.

Megnyitám az én szerelmesemnek; de az én szerelmesem elfordult, elment; az én lelkem megindult az ő beszédén: keresém őt, de nem találám, kiáltám őt, de nem felele nékem!

I opened to my beloved; but my beloved had withdrawn himself, and was gone: my soul failed when he spake: I sought him, but I could not find him; I called him, but he gave me no answer.

Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik, megverének engem, megsebesítének engem, elvevék az én felöltőmet tőlem a kőfalnak őrizői.

The watchmen that went about the city found me, they smote me, they wounded me; the keepers of the walls took away my veil from me.

Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, ha megtaláljátok az én szerelmesemet, mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok!

I charge you, O daughters of Jerusalem, if ye find my beloved, that ye tell him, that I am sick of love.

Micsoda a te szerelmesed *egyéb* szerelmesek felett, oh asszonyoknak szépe? Micsoda a te szerelmesed *egyéb* szerelmesek felett, hogy minket ilyen igen kényszerítesz?

What is thy beloved more than another beloved, O thou fairest among women? what is thy beloved more than another beloved, that thou dost so charge us?

Az én szerelmesem fejér és piros, tízezer közül is kitetszik.

My beloved is white and ruddy, the chiefest among ten thousand.

Az ő feje, *mint a* választott drága megtisztított arany; fodor haja fekete, mint a hollónak.

His head is as the most fine gold, his locks are bushy, and black as a raven.

Az ő szemei mint a vízfolyás mellett való galambok, melyek tejben fürödnek, *szép* teljesen helyheztettek.

His eyes are as the eyes of doves by the rivers of waters, washed with milk, and fitly set.

Az ő orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához, a melyek illatos plántákat nevelnek; az ő ajkai liliomok, melyekről csepegő mirha foly.

His cheeks are as a bed of spices, as sweet flowers: his lips like lilies, dropping sweet smelling myrrh.

Az ő kezei aranyhengerek; melyek befoglaltattak topázba; az ő teste elefántcsontból való mű, zafirokkal megrakva.

His hands are as gold rings set with the beryl: his belly is as bright ivory overlaid with sapphires.

Az ő szárai márványoszlopok; melyek tiszta arany talpakra fundáltattak; az ő tekinteti, mint a Libánus; tetszetes mint a czédrusfa.

His legs are as pillars of marble, set upon sockets of fine gold: his countenance is as Lebanon, excellent as the cedars.

Az ő ínye édességek, és ő mindenestől fogva kívánatos! Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, oh Jeruzsálemnek leányai! * (Song of Solomon 5:17) Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük őt veled együtt? * * (Song of Solomon 5:18) Az én szerelmesem, elment az ő kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen. * *vagyok,* és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet. * és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet. *

His mouth is most sweet: yea, he is altogether lovely. This is my beloved, and this is my friend, O daughters of Jerusalem.