Psalms 129

Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Píseň stupňů. Veliceť jsou mne ssužovali hned od mladosti mé, rciž nyní Izraeli,

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Veliceť jsou mne ssužovali hned od mladosti mé, a však mne nepřemohli.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Po hřbetě mém orali oráči, a dlouhé proháněli brázdy své.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Ale Hospodin jsa spravedlivý, zpřetínal prostranky bezbožných.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Zahanbeni a zpět obráceni budou všickni, kteříž nenávidí Siona.

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Budou jako tráva na střechách, kteráž prvé než odrostá, usychá.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Z níž nemůže hrsti své naplniti žnec, ani náručí svého ten, kterýž váže snopy.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Aniž řeknou tudy jdoucí: Požehnání Hospodinovo budiž s vámi, aneb: Dobrořečíme vám ve jménu Hospodinovu.