Psalms 4

4:1

(Til sangmesteren. Med strengespil. En salme af David.) Svar, når jeg råber, min Retfærds Gud! I Trængsel skaffede du mig Rum. Vær nådig og hør min Bøn!

Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.

4:2

Hvor længe, I Mænd, skal min Ære skændes? Hvor længe vil I elske Tomhed, søge Løgn? - Sela.

Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!

4:3

Vid dog, at HERREN er mig underfuldt god; når jeg påkalder HERREN, hører han mig.

Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? *Meddig* szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.

4:4

Vredes kun, men forsynd eder ikke, tænk efter på eders Leje og ti! - Sela.

Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!

4:5

Bring rette Ofre og stol på HERREN!

Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.

4:6

Mange siger: "Hvo bringer os Lykke?" Opløft på os dit Åsyns Lys!

Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.

4:7

HERRE, du skænked mit Hjerte en Glæde, større end deres, da Korn og Most flød over.

Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!

4:8

I Fred går jeg til Hvile og slumrer straks, thi, HERRE, du lader mig bo alene i Tryghed.

Nagyobb örömöt adsz *így* szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk. * (Psalms 4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. *