Psalms 52

Az éneklőmesternek; Dávid tanítása;

Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.

Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!

Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.

Szeretsz minden ártalmas beszédet, *és* az álnok nyelvet.

Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.

És látják *ezt* az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt! * (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. * *így* cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos *vagy,* a te híveid előtt. * a te híveid előtt. *