Amos 6

 Ve eder, I säkre på Sion,  I sorglöse på Samarias berg,  I ädlingar bland förstlingsfolket,  I som Israels hus plägar vända sig till!
Jaj azoknak, a kik gondtalanul élnek a Sionon, és a kik elbizakodnak Samaria hegyén; a kik a népek elejének elei, és a kikhez jő az Izráelnek háza!
 Gån åstad till Kalne och sen efter,  dragen därifrån till Stora Hamat,  och faren så ned till filistéernas Gat:  äro de bättre än rikena här,  eller är deras område större än edert område?
Menjetek át Kalnéba, és nézzetek *szét;* onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál?
 Ve eder, I som menen att olycksdagen skall vara fjärran,  men likväl inbjuden våldet att trona hos eder;
A kik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erőszaknak széket emeltek;
 I som liggen på soffor av elfenben  och haven det makligt på edra bäddar;  I som äten lamm, utvalda ur hjorden,  och kalvar, hämtade från gödstallet;
A kik elefántcsont pamlagon hevernek, és az ő nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak;
 I som skrålen visor till harpans ljud  och tänken ut åt eder musikinstrumenter såsom David;
A kik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi;
 I som dricken vin ur stora bålar  och bruken salvor av yppersta olja,  men icke bekymren eder om Josefs skada!
A kik a bort serlegekkel iszszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán:
 Fördenskull skola nu dessa främst föras bort i fångenskap;  de som nu hava det så makligt få då sluta med sitt skrål.
Most azért *is* ők vitetnek el a száműzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.
Herren, HERREN har svurit vid sig själv, säger HERREN, härskarornas Gud: Jakobs stolthet är mig en styggelse, och hans palatser hatar jag; jag skall giva staden till pris med allt vad däri är.
Megesküdt az Úr Isten az ő életére; ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét és gyűlölöm az ő palotáit; azért prédára vetem a várost mindenestől.
Och det skall ske, att om än tio män finnas kvar i ett och samma hus, så skola de likväl alla dö.
És ha egy házban tíz ember maradna is meg, még az is meghal;
När sedan en frände till någon av de döda med förbrännarens hjälp vill skaffa benen ut ur huset, och därvid ropar till en som är i det inre av huset: »Finnes här någon mer än du?», då måste denne svara: »Ingen»; och den förre skall då säga: »Rätt så, stillhet må råda; ty HERRENS namn får icke bliva nämnt.»
És mikor felemeli őt az ő barátja és megégetője, hogy kivigye a holttetemeket a házból, azt mondja annak, a ki a ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt *is* mondja: Csitt! mert nem szabad említeni az Úrnak nevét!
 Ty se, på HERRENS bud  skola de stora husen bliva slagna i spillror  och de små husen i splittror.
Mert ímé, parancsol az Úr és megveri a nagy házat repedezésekkel, és a kicsiny házat hasadozásokkal.
 Kunna väl hästar springa uppför en klippbrant,  eller plöjer man där med oxar?  --  eftersom I viljen förvandla rätten till en giftplanta  och rättfärdighetens frukt till malört,
Vajjon futhatnak-é a lovak a sziklán? felszánthatja-é azt valaki ökrökön? hogy az ítéletet bürökké tettétek, az igazság gyümölcsét pedig ürömmé?!
 I som glädjen eder över det som är intet värt  och sägen: »Genom vår egen styrka  hava vi ju berett oss horn.»
A kik örültök a hiábavaló dolognak, *és* a kik ezt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak a szarvakat?
Ty se, jag skall uppväcka ett folk mot eder, I av Israels hus, säger Herren, härskarornas Gud; och de skola förtrycka edert land, från det ställe där vägen går till Hamat ända till Hedmarksbäcken.
Ímé, bizony népet indítok ellened, oh Izráel háza, azt mondja az Úr, a Seregek Istene, és az sanyargat titeket a hámáti úttól az Arába patakjáig.