Psalms 12

(Til sangmesteren. Efter den ottende. En salme af David.) HERRE, hjælp, thi de fromme er borte, svundet er Troskab blandt Menneskens Børn;

Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

de taler Løgn, den ene til den anden, med svigefulde Læber og tvedelt Hjerte.

Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

Hver svigefuld Læbe udrydde HERREN, den Tunge, der taler store Ord,

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

dem, som siger: "Vor Tunge gør os stærke, vore Læber er med os, hvo er vor Herre?"

Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

"For armes Nød og fattiges Suk vil jeg nu stå op", siger HERREN, "jeg frelser den, som man blæser ad."

A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

HERRENs Ord er rene Ord, det pure, syvfold lutrede Sølv.

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

HERRE, du vogter os, værner os evigt mod denne Slægt.

Az Úr beszédei tiszta beszédek, *mint* földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

De gudløse færdes frit overalt, når Skarn ophøjes blandt Menneskens Børn.

Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké. * (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. *