Isaiah 51

 Hören på mig, I som faren efter rättfärdighet,      I som söken HERREN.  Skåden på klippan, ur vilken I ären uthuggna,  och på gruvan, ur vilken I haven framhämtats:

Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből kiásattatok!

 ja, skåden på Abraham, eder fader,      och på Sara som födde eder.  Ty när han ännu var ensam, kallade jag honom      och välsignade honom och förökade honom.

Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt.

 Ja, HERREN skall varkunna sig över Sion,      han skall varkunna sig över alla dess ruiner;  han gör dess öken lik ett Eden      och dess hedmark lik en HERRENS lustgård.  Fröjd och glädje skall höras därinne,      tacksägelse och lovsångs ljud.

Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!

 Akta på mig, du mitt folk;  lyssna till mig, du min menighet.  Ty från mig skall lag utgå,  och min rätt skall jag sätta till ett ljus för folken.

Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.

 Min rättfärdighet är nära, min frälsning går fram,  och mina armar skola skaffa rätt bland folken;  havsländerna bida efter mig  och hoppas på min arm.

Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.

 Lyften upp edra ögon till himmelen,  skåden ock på jorden härnere:  se, himmelen skall upplösa sig såsom rök  och jorden nötas ut såsom en klädnad,  och dess inbyggare skola dö såsom mygg;  men min frälsning förbliver evinnerligen,  och min rättfärdighet varder icke om intet.

Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.

 Hören på mig, I som kännen rättfärdigheten,  du folk, som bär min lag i ditt hjärta;  Frukten icke för människors smädelser  och varen ej förfärade för deras hån.

Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!

 Ty mal skall förtära dem såsom en klädnad,  och mott skall förtära dem såsom ull;  men min rättfärdighet förbliver evinnerligen  och min frälsning ifrån släkte till släkte.

Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre!

 Vakna upp, vakna upp, kläd dig i makt,      du HERRENS arm;  vakna upp såsom i forna dagar,      i förgångna tider.  Var det icke du, som slog Rahab      och genomborrade draken?

Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?

 Var det icke du, som uttorkade havet,      det stora djupets vatten,  och som gjorde havsbottnen till en väg,      där ett frälsat folk kunde gå fram?

Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!

 Ja, HERRENS förlossade skola vända tillbaka  och komma till Sion med jubel;  evig glädje skall kröna deras huvuden,  fröjd och glädje skola de undfå,  sorg och suckan skola fly bort.

Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!

 Jag, jag är den som tröstar eder.  Vem är då du, att du fruktar för dödliga människor,  för människobarn som bliva såsom torrt gräs?

Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?!

 Och därvid förgäter du HERREN, som har skapat dig,  honom som har utspänt himmelen och lagt jordens grund.  Ja, beständigt, dagen igenom,  förskräckes du för förtryckarens vrede,  såsom stode han just redo till att fördärva.  Men vad bliver väl av förtryckarens vrede?

Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?

 Snart skall den fjättrade lösas ur sitt tvång;  han skall icke dö och hemfalla åt graven,  ej heller skall han lida brist på bröd.

Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:

 ty jag är HERREN, din Gud,  han som rör upp havet, så att dess böljor brusa,  han vilkens namn är HERREN Sebaot;

Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem?

 och jag har lagt mina ord i din mun  och övertäckt dig med min hands skugga  för att plantera en himmel och grunda en jord  och för att säga till Sion: Du är mitt folk.

És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!

 Vakna upp, vakna upp,      stå upp, Jerusalem,  du som av HERRENS hand har fått att dricka      hans vredes bägare,  ja, du som har tömt berusningens kalk      till sista droppen.

Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!

 Bland alla de söner hon hade fött fanns ingen      som ledde henne,  bland alla de söner hon hade fostrat ingen      som fattade henne vid handen.

Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.

 Dubbel är den olycka som har drabbat dig,      och vem visar dig medlidande?  Här är förödelse och förstöring, hunger och svärd.      Huru skall jag trösta dig?

E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?

 Dina söner försmäktade,      de lågo vid alla gathörn,      lika antiloper i jägarens garn,  drabbade i fullt mått av HERRENS vrede,      av din Guds näpst.

Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétől.

 Därför må du höra detta, du arma,      som är drucken, fastän icke av vin:

Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól!

 Så säger HERREN, som är din Herre,      och din Gud, som utför sitt folks sak:  Se, jag tager bort ur din hand      berusningens bägare;  av min vredes kalk      skall du ej vidare dricka.

Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!

 Och jag sätter den i dina plågares hand,  deras som sade till dig:      »Fall ned, så att vi få gå fram över dig»;  och så nödgades du göra din rygg likasom till en mark      och till en gata för dem som gingo där fram.

És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak!