I Samuel 26

És menének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Nemde nem a Hakila halmán lappang-é Dávid, a puszta átellenében?

Na ka haere nga Tiwhi ki a Haora ki Kipea, ka mea, He teka ianei kei te piri a Rawiri ki Maunga Hakira, ki te wahi e anga ana ki Hehimono?

Felkele azért Saul, és lement Zif pusztájába, és vele volt Izráel közül háromezer válogatott ember, hogy megkeresse Dávidot Zif pusztájában.

Katahi a Haora ka whakatika, a haere ana ki raro, ki te koraha o Tiwhi, e toru hoki mano ana tangata, he hunga whiriwhiri i roto i a Iharaira, ki te rapu i a Rawiri i te koraha o Tiwhi.

És tábort jára Saul a Hakila halmán, mely a puszta átellenében van, az úton; Dávid pedig a pusztában tartózkodék. És mikor észrevette, hogy Saul utána ment a pusztába:

A i noho a Haora ki Maunga Hakira, ki tera e anga ana ki Hehimono, ki te huarahi: ko Rawiri ia i noho ki te koraha; a ka kite ia kua tae atu a Haora ki te koraha ki te whai i a ia,

Kémeket küldött ki Dávid, és megtudta biztosan, hogy Saul eljött.

Na tonoa ana etahi tutei e Rawiri, a ka mohio ia he tino tika te haerenga mai o Haora.

És felkele Dávid, és elment arra a helyre, a hol Saul táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, a hol feküvék Saul és Abner, a Nér fia, seregének fővezére. Saul pedig a kerített táborban feküvék, és a nép körülötte táborozott.

Na ka whakatika a Rawiri, a ka haere ki te wahi i puni ai a Haora: na ka titiro a Rawiri ki te takotoranga o Haora raua ko Apanere tama a Nere, ko te rangatira o tana ope; na kei te takoto a Haora i te parepare, i tetahi taha ano hoki ona, i teta hi taha, te puninga o te iwi.

Akkor szóla Dávid, és monda a Hitteus *nemzetségéből* való Akhiméleknek és Abisainak, a Seruja fiának, a ki Joábnak testvére vala, mondván: Ki jön le velem Saulhoz a táborba? És mondá Abisai: Lemegyek én veled.

Na ka oho a Rawiri ki a Ahimereke Hiti raua ko Apihai tama a Teruia, ko te teina o Ioapa, ka mea, Ko wai e haere hei hoa moku ki raro, ki a Haora, ki te puni ra? Ka mea a Apihai, Ko taua e haere.

És elméne éjjel Dávid, és Abisai a nép közé. És ímé, Saul lefeküvén, alszik vala a kerített táborban, és dárdája a földbe volt szúrva fejénél; Abner pedig és a nép körülötte feküvének.

Na ko te haerenga o Rawiri raua ko Apihai ki te iwi i te po: na kei te takoto tera a Haora i te parepare me tana tao pou rawa ki te whenua i te taha o tona urunga: i tetahi taha ona, i tetahi taha ko Apanere hoki ratou ko te iwi e takoto ana.

Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz őt a dárdával egy ütéssel, és másodszor nem ütöm át.

Katahi a Apihai ka mea ki a Rawiri, Kua tukua putia e te Atua tou hoariri inaianei ki tou ringa: na kia kotahi taku werohanga i a ia aianei ki te tao, titi pu ki te whenua; e kore ano e tuaruatia.

Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el őt! Mert vajjon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!

Ano ra ko Rawiri ki a Apihai, Kaua ia e whakangaromia: ko wai hoki e harakore ki te totoro tona ringa ki ta Ihowa i whakawahi ai?

És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri őt! Vagy eljön az ő napja és meghal, vagy pedig harczba megy és *ott* vész el!

I mea ano a Rawiri, E ora ana a Ihowa, ma Ihowa ia e patu; tera e tae mai tona ra e mate ai; ka uru ranei ia ki te whawhai a ka ngaro.

Távoztassa el *azért* az Úr tőlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a dárdát, mely feje mellett van, és a vizes korsót, és menjünk el.

Ma Ihowa e arai kei totoro toku ringa ki ta Ihowa i whakawahi ai. Engari tangohia te tao i tona urunga, me te ipu wai, a kia haere taua.

Akkor elvevé Dávid a dárdát és a vizes korsót Saul feje mellől, és elmenének. És senki sem volt, a ki látta volna, sem a ki észrevette volna, sem a ki felserkent volna, hanem mindnyájan aluvának, mert az Úr mély álmot bocsátott reájok.

Heoi tangohia ana e Rawiri te tao me te ipu wai i te urunga o Haora; a haere ana raua; kihai hoki tetahi i kite, kihai i mohio, kihai hoki i oho: i te moe katoa hoki ratou; na Ihowa hoki i mea kia au ta ratou moe.

És mikor Dávid általment a túlsó oldalra, megállott a hegy tetején messzire, *úgy,* hogy nagy távolság volt közöttük.

Katahi a Rawiri ka haere ki tera taha, a tu ana i runga i te tihi o tetahi puke i tawhiti; he nui te takiwa atu ki a ratou.

És kiálta Dávid a népnek és Abnernek, a Nér fiának, mondván: Nem felelsz-é Abner? És felele Abner, és monda: Kicsoda vagy te, hogy *így* kiáltasz a királynak?

Na ka karanga a Rawiri ki te iwi, ki a Apanere hoki tama a Nere, ka mea, E kore ranei koe e o mai e Apanere? Katahi ka whakahokia e Apanere, Ko wai koe e karanga mai na ki te kingi?

Dávid pedig monda Abnernek: Avagy nem férfi vagy-é te, és kicsoda olyan, mint te Izráelben? És miért nem vigyáztál a te uradra, a királyra? Mert a nép közül oda ment egy ember, hogy elveszesse a te uradat, a királyt.

Na ka mea a Rawiri ki a Apanere, He teka ianei he toa koe, ko wai hoki hei rite mou i roto i a Iharaira? He aha koe te tiaki ai i tou ariki, i te kingi? I haere atu hoki tetahi o te iwi ki te whakangaro i te kingi, i tou ariki.

Nem jó dolog ez, a mit cselekedtél! Él az Úr, hogy halál fiai vagytok ti, a miért nem vigyáztatok a ti uratokra, az Úrnak felkentjére! Most azért nézd meg, hol van a király dárdája és a vizes korsó, a mely fejénél volt?

Ehara tenei i te mea pai i meatia nei e koe. E ora ana a Ihowa, ka tika te mate mo koutou, kihai hoki i tiaki i to koutou ariki, i ta Ihowa i whakawahi ai. Na, tirohia kei hea te tao a te kingi, me te ipu wai i tona urunga?

És megismeré Saul a Dávid hangját, és monda: A te hangod-é ez fiam, Dávid? Dávid pedig monda: Az én hangom, uram király!

Na kua mohio a Haora ki te reo o Rawiri, a ka mea, Nou tena reo, e taku tama, e Rawiri? Ano ra ko Rawiri, Noku te reo, e toku ariki, e te kingi.

És monda: Miért üldözi szolgáját az én uram? Ugyan mit cselekedtem, és micsoda gonoszság van én bennem?

I mea ano ia, Na te aha tenei whai a toku ariki i tana pononga, i aha hoki ahau? he aha hoki te he o toku ringa?

Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az ő szolgájának szavát! Ha az Úr ingerelt fel téged ellenem: vajha jóillatú volna előtte az áldozat; ha pedig emberek: átkozottak legyenek az Úr előtt, mert kiűznek most engemet, hogy ne részesülhessek az Úrnak örökségében, azt mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek.

Tena ra, kia rongo mai toku ariki te kingi ki nga kupu a tana pononga, Ki te mea na Ihowa koe i whakaoho kia tahuri mai ki ahau, kia manako mai ia ki te whakahere: tena ko tenei, na nga tama a te tangata, kia kanga ratou i te aroaro o Ihowa; mo ratou i pei nei i ahau kei tata ki to Ihowa wahi tupu, mo te ki mai, Haere, e mahi ki nga atua ke.

Azért ne omoljék az én vérem a földre távol az Úr színétől; mert Izráelnek királya kijött, hogy egy bolhát keressen, úgy, mint egy fogoly madarat üldöznek a hegyeken.

Tena ra, kaua oku toto e maringi ki te whenua i tawhiti atu i te aroaro o Ihowa: i haere mai hoki te kingi o Iharaira ki te rapu i tetahi puruhi, me te mea ko tetahi e whai ana i te patiri i runga i nga maunga.

Saul pedig monda: Vétkeztem! térj vissza fiam, Dávid, mert többé nem cselekszem veled gonoszul, mivel az én életem kedves volt előtted a mai napon. Ímé, esztelenül cselekedtem, és igen nagyot vétettem.

Na ka mea a Haora, Kua hara ahau; hoki atu, e taku tama, e Rawiri; e kore hoki ahau e mahi i te kino ki a koe a muri ake nei, no te mea he taonga nui ki tou whakaaro toku wairua inaianei. Nana, he mahi kuware taku, nui atu toku he.

És felele Dávid, és monda: Ímhol a király dárdája, jőjjön ide a szolgák közül egy, és vigye el azt.

Na ka whakahoki a Rawiri, ka mea, Nana, te tao nei, e te kingi! tukua mai nei tetahi o nga taitamariki kia haere mai ki te tiki.

Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek az ő igazsága és hűsége szerint, mert az Úr kezembe adott téged ma, de én nem akartam felemelni kezemet az Úrnak felkentje ellen.

A ma Ihowa e hoatu ki ia tangata, ki ia tangata tona tika me tona pono: kua homai nei hoki koe e Ihowa i tenei ra ki toku ringa, a kihai ahau i pai kia totoro toku ringa ki ta Ihowa i whakawahi ai.

És a mennyire drága volt a mai napon a te lelked én előttem, legyen annyira drága az én lelkem az Úr előtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból!

Nana, kua nui nei tou ora ki taku tirohanga atu i tenei ra, kia pera ano hoki te nui o toku ora ki ta Ihowa titiro, a kia whakaorangia ahau e ia i nga mate katoa.

Akkor monda Saul Dávidnak: Áldott légy te, fiam Dávid, hatalmasan is fogsz cselekedni, és győzni is fogsz! És elment Dávid a maga útjára, Saul pedig visszatért az ő helyére.

Katahi a Haora ka mea ki a Rawiri, Kia manaakitia koe, e taku tama, e Rawiri: ka oti ra i a koe nga mahi nunui, a he pono ka puta tou mana. Heoi haere ana a Rawiri i tona huarahi; a hoki ana a Haora ki tona wahi.