Song of Solomon 6

Szép vagy én mátkám, mint Tirsa *városa,* kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.

Whither is thy beloved gone, O thou fairest among women? whither is thy beloved turned aside? that we may seek him with thee.

Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.

My beloved is gone down into his garden, to the beds of spices, to feed in the gardens, and to gather lilies.

A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljőnek a fördőből, melyek mind kettősöket ellenek, és meddő azok között nincsen.

I am my beloved's, and my beloved is mine: he feedeth among the lilies.

Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.

Thou art beautiful, O my love, as Tirzah, comely as Jerusalem, terrible as an army with banners.

Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.

Turn away thine eyes from me, for they have overcome me: thy hair is as a flock of goats that appear from Gilead.

És az én galambom, az én tökéletesem, az ő anyjának egyetlenegye, az ő szülőjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják őt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.

Thy teeth are as a flock of sheep which go up from the washing, whereof every one beareth twins, and there is not one barren among them.

Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?

As a piece of a pomegranate are thy temples within thy locks.

A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fűveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő, és a pomagránátfák virágzanak-é?

There are threescore queens, and fourscore concubines, and virgins without number.

Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.

My dove, my undefiled is but one; she is the only one of her mother, she is the choice one of her that bare her. The daughters saw her, and blessed her; yea, the queens and the concubines, and they praised her.

Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!

Who is she that looketh forth as the morning, fair as the moon, clear as the sun, and terrible as an army with banners?

I went down into the garden of nuts to see the fruits of the valley, and to see whether the vine flourished, and the pomegranates budded.

Or ever I was aware, my soul made me like the chariots of Amminadib.

Return, return, O Shulamite; return, return, that we may look upon thee. What will ye see in the Shulamite? As it were the company of two armies.