Jeremiah 20

Paşhur, fiul lui Imer, preot şi priveghetor de căpetenie în Casa Domnului, a auzit pe Ieremia proorocind aceste lucruri.

És hallá Passúr a pap, az Immár fia (ő pedig fejedelem vala az Úr házában), Jeremiást, a mint e szókat prófétálja vala:

Şi Paşhur a lovit pe proorocul Ieremia, şi l -a aruncat în temniţa cu butuci, care era la poarta de sus a lui Beniamin, în Casa Domnului.

És megcsapdosá Passúr Jeremiást a prófétát, és beveté őt a tömlöczbe, a mely a Benjámin felső kapujában vala, az Úr háza mellett.

Dar a doua zi, Paşhur a scos pe Ieremia din temniţă. Şi Ieremia i -a zis: ,,Domnul nu te mai numeşte Paşhur`` (Noroc din toate părţile), ci Magor-Misabib (Spaimă din toate părţile).

És lőn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöczből, és monda néki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az Úr, hanem Mágor Missábibnak;

Căci aşa vorbeşte Domnul: ,,Iată, te voi face de groază, pe tine şi pe toţi prietenii tăi; ei vor cădea ucişi de sabia vrăjmaşilor lor, şi ochii tăi vor vedea lucrul acesta. Voi da de asemenea pe tot Iuda în mînile împăratului Babilonului, care -i va duce robi la Babilon şi -i va ucide cu sabia.

Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullanak az ő ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi őket Babilonba, és fegyverrel vágja le őket:

Toate bogăţiile cetăţii acesteia, tot rodul muncii ei, tot ce are ea mai scump, şi toate vistieriile împăraţilor lui Iuda le voi da în mîinile vrăjmaşilor lor; aceştia le vor jăfui, le vor lua şi le vor duce la Babilon.

És odaadom e városnak minden vagyonát és minden keresményét, és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét odaadom az ő ellenségeik kezébe, és elrabolják, elhurczolják és Babilonba viszik azokat.

Chiar şi tu, Paşhur, şi toţi ceice locuiesc în casa ta, veţi merge la Babilon în robie; acolo vei muri şi acolo vei fi îngropat, tu şi toţi prietenii tăi, cărora le-ai proorocit minciuni.``

Te pedig Passúr és a te házadnak minden lakosa, rabságba mentek, és Babilonba jutsz és ott halsz meg és ott temettetel el, te és minden barátod, a kiknek hamisan prófétáltál.

M'ai înduplecat, Doamne, şi m'am lăsat înduplecat; ai fost mai tare decît mine îşi m'ai biruit! În fiecare zi sînt o pricină de rîs, toată lumea şi bate joc de mine.

Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet;

Căci ori de cîte ori vorbesc, trebuie să strig: ,,Sîlnicie şi apăsare!`` Aşa încît cuvîntul Domnului îmi aduce numai ocară şi batjocură toată ziua.

Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem.

Dacă zic: ,,Nu voi mai pomeni de El, şi nu voi mai vorbi în Numele Lui!`` iată că în inima mea este ca un foc mistuitor, închis în oasele mele. Caut să -l opresc, dar nu pot.

Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.

Căci aud vorbele rele ale multora, spaima care domneşte împrejur. -,,Învinuiţi -l``, strigă ei; ,,haidem să -l învinuim!`` Toţi ceice trăiau în pace cu mine, pîndesc să vadă dacă mă clatin, şi zic: ,,Poate că se va lăsa prins, vom pune mîna pe el, şi ne vom răzbuna pe el!``

Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelől való fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, a kik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta;

Dar Domnul este cu mine ca un viteaz puternic; deaceea, prigonitorii mei se vor poticni şi nu vor birui. Se vor umplea de ruşine că n'au lucrat cu chibzuinţă: de o vecinică ruşine, care nu se va uita!

De az Úr velem van, mint hatalmas hős, azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak *velem,* igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz *rajtok* és felejthetetlen.

Şi acum, Doamne, Dumnezeul oştirilor, care încerci pe cel neprihănit, care pătrunzi rărunchii şi inimile, fă-mă să văd răzbunarea Ta împotriva lor! Căci Ţie îmi încredinţez pricina.

Azért, oh Seregeknek Ura, a ki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet ő rajtok: mert néked jelentettem meg az én ügyemet!

Cîntaţi Domnului, lăudaţi pe Domnul! Căci El izbăveşte sufletul celui nenorocit din mîna celor răi.``

Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezéből.

Blestemată să fie ziua cînd m'am născut! Ziua în care m'a născut mama, să nu fie binecuvîntată!

Átkozott az a nap, a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szűlt engem, ne legyen áldott!

Blestemat să fie omul care a adus vestea aceasta tatălui meu: ,,Ţi s'a născut un copil de parte bărbătească``, şi l -a umplut de bucurie cu ea!

Átkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén őt.

Omul acela să ajungă ca cetăţile, pe cari le -a nimicit Domnul fără milă! Să audă gemete dimineaţa, şi strigăte de război la amiază!

És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az Úr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben.

De ce n'am fost omorît în pîntecele mamei, ca să-mi fi fost ea mormîntul meu!`` De ce n'a rămas ea vecinic însărcinată cu mine?

Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szűlt volna!

Pentruce am ieşit din pîntecele mamei ca să văd numai suferinţă şi durere, şi să-mi isprăvesc zilele în ruşine?

Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek?