Isaiah 51

Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből kiásattatok!

 Hören på mig, I som faren efter rättfärdighet,      I som söken HERREN.  Skåden på klippan, ur vilken I ären uthuggna,  och på gruvan, ur vilken I haven framhämtats:

Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt.

 ja, skåden på Abraham, eder fader,      och på Sara som födde eder.  Ty när han ännu var ensam, kallade jag honom      och välsignade honom och förökade honom.

Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!

 Ja, HERREN skall varkunna sig över Sion,      han skall varkunna sig över alla dess ruiner;  han gör dess öken lik ett Eden      och dess hedmark lik en HERRENS lustgård.  Fröjd och glädje skall höras därinne,      tacksägelse och lovsångs ljud.

Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.

 Akta på mig, du mitt folk;  lyssna till mig, du min menighet.  Ty från mig skall lag utgå,  och min rätt skall jag sätta till ett ljus för folken.

Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.

 Min rättfärdighet är nära, min frälsning går fram,  och mina armar skola skaffa rätt bland folken;  havsländerna bida efter mig  och hoppas på min arm.

Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.

 Lyften upp edra ögon till himmelen,  skåden ock på jorden härnere:  se, himmelen skall upplösa sig såsom rök  och jorden nötas ut såsom en klädnad,  och dess inbyggare skola dö såsom mygg;  men min frälsning förbliver evinnerligen,  och min rättfärdighet varder icke om intet.

Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!

 Hören på mig, I som kännen rättfärdigheten,  du folk, som bär min lag i ditt hjärta;  Frukten icke för människors smädelser  och varen ej förfärade för deras hån.

Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre!

 Ty mal skall förtära dem såsom en klädnad,  och mott skall förtära dem såsom ull;  men min rättfärdighet förbliver evinnerligen  och min frälsning ifrån släkte till släkte.

Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?

 Vakna upp, vakna upp, kläd dig i makt,      du HERRENS arm;  vakna upp såsom i forna dagar,      i förgångna tider.  Var det icke du, som slog Rahab      och genomborrade draken?

Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!

 Var det icke du, som uttorkade havet,      det stora djupets vatten,  och som gjorde havsbottnen till en väg,      där ett frälsat folk kunde gå fram?

Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!

 Ja, HERRENS förlossade skola vända tillbaka  och komma till Sion med jubel;  evig glädje skall kröna deras huvuden,  fröjd och glädje skola de undfå,  sorg och suckan skola fly bort.

Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?!

 Jag, jag är den som tröstar eder.  Vem är då du, att du fruktar för dödliga människor,  för människobarn som bliva såsom torrt gräs?

Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?

 Och därvid förgäter du HERREN, som har skapat dig,  honom som har utspänt himmelen och lagt jordens grund.  Ja, beständigt, dagen igenom,  förskräckes du för förtryckarens vrede,  såsom stode han just redo till att fördärva.  Men vad bliver väl av förtryckarens vrede?

Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:

 Snart skall den fjättrade lösas ur sitt tvång;  han skall icke dö och hemfalla åt graven,  ej heller skall han lida brist på bröd.

Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem?

 ty jag är HERREN, din Gud,  han som rör upp havet, så att dess böljor brusa,  han vilkens namn är HERREN Sebaot;

És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!

 och jag har lagt mina ord i din mun  och övertäckt dig med min hands skugga  för att plantera en himmel och grunda en jord  och för att säga till Sion: Du är mitt folk.

Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!

 Vakna upp, vakna upp,      stå upp, Jerusalem,  du som av HERRENS hand har fått att dricka      hans vredes bägare,  ja, du som har tömt berusningens kalk      till sista droppen.

Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.

 Bland alla de söner hon hade fött fanns ingen      som ledde henne,  bland alla de söner hon hade fostrat ingen      som fattade henne vid handen.

E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?

 Dubbel är den olycka som har drabbat dig,      och vem visar dig medlidande?  Här är förödelse och förstöring, hunger och svärd.      Huru skall jag trösta dig?

Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétől.

 Dina söner försmäktade,      de lågo vid alla gathörn,      lika antiloper i jägarens garn,  drabbade i fullt mått av HERRENS vrede,      av din Guds näpst.

Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól!

 Därför må du höra detta, du arma,      som är drucken, fastän icke av vin:

Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!

 Så säger HERREN, som är din Herre,      och din Gud, som utför sitt folks sak:  Se, jag tager bort ur din hand      berusningens bägare;  av min vredes kalk      skall du ej vidare dricka.

És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak!

 Och jag sätter den i dina plågares hand,  deras som sade till dig:      »Fall ned, så att vi få gå fram över dig»;  och så nödgades du göra din rygg likasom till en mark      och till en gata för dem som gingo där fram.