Psalms 123

Grádicsok éneke. Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó!

Canto dei pellegrinaggi. A te io alzo gli occhi miei o tu che siedi nei cieli!

Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy *néznek* szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!

Ecco, come gli occhi dei servi guardano la mano del loro padrone, come gli occhi della serva guardano la mano della sua padrona,

Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.

così gli occhi nostri guardano all’Eterno, all’Iddio nostro, finché egli abbia pietà di noi.

Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.

Abbi pietà di noi, o Eterno, abbi pietà di noi, perché siamo più che sazi di disprezzo. L’anima nostra è più che sazia dello scherno della gente agiata e del disprezzo dei superbi.