Psalms 14

(Til sangmesteren. Af David.) Dårerne siger i Hjertet: "Der er ingen Gud!" Slet og afskyeligt handler de, ingen gør godt.

Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

HERREN skuer ned fra Himlen på Menneskens Børn for at se, om der findes en forstandig, nogen, der søger Gud.

Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

Afveget er alle, til Hobe fordærvet, ingen gør godt, end ikke een!

Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

Er alle de Udådsmænd da uden Forstand, der æder mit Folk, som åd de Brød, og ikke påkalder HERREN?

Nem tudják-é *ezt* mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat *pedig* segítségül nem hívják?

Af Rædsel gribes de da, thi Gud er i de retfærdiges Slægt.

Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

Gør kun den armes Råd til Skamme, HERREN er dog hans Tilflugt.

A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.

Ak, kom dog fra Zion Israels Frelse! Når HERREN vender Folkets Skæbne, skal Jakob juble, Israel glædes!

Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.