Jeremiah 24

巴比伦王尼布甲尼撒将犹大王约雅敬的儿子耶哥尼雅和犹大的首领，并工匠、铁匠从耶路撒冷掳去，带到巴比伦。这事以后，耶和华指给我看，有两筐无花果放在耶和华的殿前。

Látomást mutata nékem az Úr, és ímé, két kosár füge volt letéve az Úr temploma előtt, miután Nabukodonozor babiloniai király Jékóniást, Joákimnak, a Júda királyának fiát és Júdának fejedelmeit és az ácsokat és kovácsokat fogságra hurczolá Jeruzsálemből, és elvivé őket Babilonba.

一筐是极好的无花果，好像是初熟的；一筐是极坏的无花果，坏得不可吃。

Az egyik kosárban igen jó fügék valának, a milyenek az először érő fügék; a másik kosárban pedig igen rossz fügék valának, sőt ehetetlenek a rosszaság miatt.

于是耶和华问我说：「耶利米你看见什么？」我说：「我看见无花果，好的极好，坏的极坏，坏得不可吃。」

És monda az Úr nékem: Mit látsz te Jeremiás? És mondék: Fügéket. A jó fügék igen jók, de a rosszak igen rosszak, sőt rosszaságok miatt ehetetlenek.

耶和华的话临到我说：

És szóla az Úr nékem, mondván:

「耶和华─以色列的　神如此说：被掳去的犹大人，就是我打发离开这地到迦勒底人之地去的，我必看顾他们如这好无花果，使他们得好处。

Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Mint ezeket a jó fügéket, úgy megkülönböztetem a Júda foglyait, a kiket e helyről a Kaldeusok földjére vitettem, az ő javokra.

我要眷顾他们，使他们得好处，领他们归回这地。我也要建立他们，必不拆毁；栽植他们，并不拔出。

És őket szemmel tartom az ő javokra, és visszahozom e földre, és megépítem és el nem rontom, és beplántálom és ki nem szaggatom.

我要赐他们认识我的心，知道我是耶和华。他们要作我的子民，我要作他们的　神，因为他们要一心归向我。」

És szívet adok nékik, hogy megismerjenek engemet, hogy én vagyok az Úr, és ők én népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek, mert teljes szívökből megtérnek hozzám.

耶和华如此说：「我必将犹大王西底家和他的首领，以及剩在这地耶路撒冷的余民，并住在埃及地的犹大人都交出来，好像那极坏、坏得不可吃的无花果。

És a milyenek a rossz fügék, a melyek ehetetlenek a rosszaság miatt, azt mondja az Úr, olyanná teszem Sedékiást, a Júda királyát, és az ő maradékát, és az ő fejedelmeit, és Jeruzsálem maradékát, a kik itt maradnak e földön, és azokat, a kik Égyiptom földén laknak.

我必使他们交出来，在天下万国中抛来抛去，遭遇灾祸；在我赶逐他们到的各处成为凌辱、笑谈、讥刺、咒诅。

És kiteszem őket rettegésnek, veszedelemnek a föld minden országában; gyalázatnak, példabeszédnek, gúnynak és szidalomnak minden helyen, a hová kiűzöm őket.

我必使刀剑、饥荒、瘟疫临到他们，直到他们从我所赐给他们和他们列祖之地灭绝。」

És fegyvert, éhséget és döghalált bocsátok reájok mindaddig, a míg elfogynak a földről, a melyet nékik adtam és az ő atyáiknak.