Proverbs 28

Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
A szegény ember*ből támadott* elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret.
A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
A ki megőrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
A ki öregbíti az ő marháját kamattal és uzsorával, annak gyűjt, a ki könyörül a szegényeken.
Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
Bölcs az ő maga szemei előtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja őt.
Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.
Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is; *de* a ki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt.
A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
A ki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
Személyt válogatni nem jó; mert *még* egy falat kenyérért *is* vétkezhetik az ember.
Siet a marhakeresésre a gonosz szemű ember; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá.
A ki megfeddi az embert, végre *is* inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.
A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerősödik.
A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.