Proverbs 23

Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van előtted.

És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.

Ne kivánd az ő csemegéit; mert ezek hazug étkek.

Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; *ez ilyen testi* eszességedtől szünjél meg.

Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!

Ne egyél az irígy szeműnek étkéből, és ne kivánd az ő csemegéit;

Mert mint a ki számítgatja *a falatot* magában, olyan ő: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.

A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.

A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.

Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;

Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyöket ellened!

Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.

Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.

Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.

Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.

És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.

Ne irígykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében *légy* egész napon;

Mert *ennek* bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.

Hallgass te, fiam, *engem,* hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.

Ne légy azok közül való, a kik borral dőzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.

Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.

Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.

Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.

Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülője annak vígadoz.

Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd.

Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék.

Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.

És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.

Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?

A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.

Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik,

Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.

A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.

És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.

Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.