Proverbs 21

Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.

A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra *van;* valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre *jut.*

A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

Az istentelennek lelke kiván gonoszt; *és* az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.

Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt.

Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.

A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.

Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek.

Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

Szűkölködő ember *lesz,* a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen *büntettetik meg.*

Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal.

Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét.

A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni.

Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg *adományát.*

Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

A hazug bizonyság elvész; a ki pedig *jól* figyelmez, örökké szól.

Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát.

Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!