Proverbs 16

Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.
Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.
Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti *a király.*
A királynak felgerjedt haragja *olyan, mint* a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
A megromlás előtt kevélység *jár,* és az eset előtt felfuvalkodottság.
Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
Életnek kútfeje az értelem *annak,* a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;
A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
A ki behúnyja szemeit, *azért teszi,* hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, *már* véghez vitte a gonoszságot.
Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
Az *ember* kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.