Proverbs 14

A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.

A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.

Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.

A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.

Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.

Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.

A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.

Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.

Van olyan út, *mely* helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.

Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.

Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.

A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.

Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.

Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.

Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!

Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.

Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.

A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága *pedig csak* bolondság.

Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.

Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.

A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.

A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.

A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.

Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban *van,* magát *hamar* megismerheti.

Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.

A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.