Lamentations 5

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!