Job 36

És folytatá Elihu, és monda:

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású *ember áll* melletted.

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak *rajtok.*

Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja *azt:* Igazságtalanságot cselekedtél?

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

A melyet a fellegek *özönnel* öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. * (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. *