Job 3

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

És szóla Jób, és monda:

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.

Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.