Psalms 79

Ψαλμος του Ασαφ. Θεε, ηλθον εθνη εις την κληρονομιαν σου εμιαναν τον ναον τον αγιον σου κατεστησαν την Ιερουσαλημ εις σωρους ερειπιων

Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.

εδωκαν τα πτωματα των δουλων σου βρωσιν εις τα πετεινα του ουρανου, την σαρκα των οσιων σου εις τα θηρια της γης.

Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.

Εξεχεαν το αιμα αυτων ως υδωρ κυκλω της Ιερουσαλημ, και δεν υπηρχεν ο θαπτων.

Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.

Εγειναμεν ονειδος εις τους γειτονας ημων, καταγελως και χλευασμος εις τους περιξ ημων.

Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.

Εως ποτε, Κυριε; θελεις οργιζεσθαι διαπαντος; θελει καιει ως πυρ η ζηλοτυπια σου;

Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?

Εκχεον την οργην σου επι τα εθνη τα μη γνωριζοντα σε και επι τα βασιλεια τα μη επικαλεσθεντα το ονομα σου

Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;

διοτι κατεφαγον τον Ιακωβ, και το κατοικητηριον αυτου ηρημωσαν.

Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.

Μη ενθυμηθης καθ ημων τας ανομιας των αρχαιων ταχεως ας προφθασωσιν ημας οι οικτιρμοι σου, διοτι εταπεινωθημεν σφοδρα.

Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.

Βοηθησον ημας, Θεε της σωτηριας ημων, ενεκεν της δοξης του ονοματος σου και ελευθερωσον ημας και γενου ιλεως εις τας αμαρτιας ημων, ενεκεν του ονοματος σου.

Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.

Δια τι να ειπωσι τα εθνη, Που ειναι ο Θεος αυτων; Ας γνωρισθη εις τα εθνη εμπροσθεν ημων, η εκδικησις του εκχυθεντος αιματος των δουλων σου.

Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.

Ας ελθη ενωπιον σου ο στεναγμος των δεσμιων κατα την μεγαλωσυνην του βραχιονος σου σωσον τους καταδεδικασμενους εις θανατον

Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;

και αποδος εις τους γειτονας ημων επταπλασια εις τον κολπον αυτων τον ονειδισμον αυτων, με τον οποιον σε ωνειδισαν, Κυριε.

És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!

Ημεις δε ο λαος σου και τα προβατα της βοσκης σου Θελομεν σε δοξολογει εις τον αιωνα απο γενεας εις γενεαν θελομεν αναγγελλει την αινεσιν σου.

Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!