Psalms 63

Ψαλμος του Δαβιδ, οτε ευρισκετο εν τη ερημω Ιουδα. Θεε, συ εισαι ο Θεος μου απο πρωιας σε ζητω σε διψα η ψυχη μου, σε ποθει η σαρξ μου, εν γη ερημω, ξηρα και ανυδρω
Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
δια να βλεπω την δυναμιν σου και την δοξαν σου, καθως σε ειδον εν τω αγιαστηριω.
Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
Διοτι το ελεος σου ειναι καλητερον παρα την ζωην τα χειλη μου θελουσι σε επαινει.
Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
Ουτω θελω σε ευλογει εν τη ζωη μου εν τω ονοματι σου θελω υψονει τας χειρας μου.
Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Ως απο παχους και μυελου θελει χορτασθη η ψυχη μου και δια χειλεων αγαλλιασεως θελει υμνει το στομα μου,
Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
Οταν σε ενθυμωμαι επι της στρωμνης μου, εις σε μελετω εν ταις φυλακαις της νυκτος.
Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
Επειδη εσταθης βοηθεια μου δια τουτο υπο την σκιαν των πτερυγων σου θελω χαιρει.
Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
Προσεκολληθη η ψυχη μου κατοπιν σου η δεξια σου με υποστηριζει.
Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Οι δε ζητουντες την ψυχην μου, δια να εξολοθρευσωσιν αυτην, θελουσιν εμβη εις τα κατωτατα μερη της γης
Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
θελουσι πεσει δια ρομφαιας θελουσιν εισθαι μερις αλωπεκων.
Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
Ο δε βασιλευς θελει ευφρανθη επι τον Θεον θελει δοξασθη πας ο ομνυων εις αυτον διοτι θελει φραχθη το στομα των λαλουντων ψευδος.
Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. * (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. *