Psalms 56

Εις τον πρωτον μουσικον, επι Ιωναθ−ελεμ−ρεχοκιμ, Μικταμ του Δαβιδ, οποτε εκρατησαν αυτον οι Φιλισταιοι εν Γαθ. Ελεησον με, ω Θεε, διοτι ανθρωπος χασκει να με καταπιη ολην την ημεραν πολεμων με καταθλιβει.
Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.
Οι εχθροι μου χασκουσιν ολην την ημεραν να με καταπιωσι διοτι πολλοι ειναι, Υψιστε, οι πολεμουντες με.
Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
Καθ ην ημεραν φοβηθω, επι σε θελω ελπιζει
Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos *Isten!*
εν τω Θεω θελω αινεσει τον λογον αυτου επι τον Θεον ηλπισα δεν θελω φοβηθη τι να μοι καμη σαρξ;
Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
Καθ εκαστην μεταπλαττουσι τα λογια μου παντες οι διαλογισμοι αυτων ειναι κατ εμου εις κακον.
Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
Συναγονται, κρυπτονται, παραφυλαττουσι τα βηματα μου, πως να πιασωσι την ψυχην μου.
Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
Θελουσι λυτρωθη δια της ανομιας; Θεε, εν τη οργη σου κατακρημνισον τους λαους.
Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
Συ αριθμεις τας αποπλανησεις μου θες τα δακρυα μου εις την φιαλην σου δεν ειναι ταυτα εν τω βιβλιω σου;
Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
Τοτε θελουσιν επιστρεψει οι εχθροι μου εις τα οπισω, καθ ην ημεραν σε επικαλεσθω εξευρω τουτο, διοτι ο Θεος ειναι υπερ εμου.
Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
Εν τω Θεω θελω αινεσει τον λογον αυτου εν τω Κυριω θελω αινεσει τον λογον αυτου.
Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
Επι τον Θεον ελπιζω δεν θελω φοβηθη τι να μοι καμη ανθρωπος;
Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
Επανω μου, Θεε, ειναι αι προς σε ευχαι μου θελω σοι αποδιδει δοξολογιας.
Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
Διοτι ελυτρωσας την ψυχην μου εκ θανατου, ουχι και τους ποδας μου εξ ολισθηματος, δια να περιπατω ενωπιον του Θεου εν τω φωτι των ζωντων;
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; * (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. *