Psalms 130

Ωιδη των Αναβαθμων. Εκ βαθεων εκραξα προς σε, Κυριε.

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Κυριε, εισακουσον της φωνης μου ας ηναι τα ωτα σου προσεκτικα εις την φωνην των δεησεων μου.

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Εαν, Κυριε, παρατηρησης ανομιας, Κυριε, τις θελει δυνηθη να σταθη;

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Παρα σοι ομως ειναι συγχωρησις, δια να σε φοβωνται.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Προσεμεινα τον Κυριον, προσεμεινεν η ψυχη μου, και ηλπισα επι τον λογον αυτου.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Η ψυχη μου προσμενει τον Κυριον, μαλλον παρα τους προσμενοντας την αυγην, ναι, τους προσμενοντας την αυγην.

*Várja* lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Ας ελπιζη ο Ισραηλ επι τον Κυριον διοτι παρα τω Κυριω ειναι ελεος, και λυτρωσις πολλη παρ αυτω

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

και αυτος θελει λυτρωσει τον Ισραηλ απο πασων των ανομιων αυτου.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.