Psalms 124

Ωιδη των Αναβαθμων, του Δαβιδ. Αν δεν ητο ο Κυριος μεθ ημων, ας ειπη τωρα ο Ισραηλ

Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,

αν δεν ητο ο Κυριος μεθ ημων, οτε εσηκωθησαν ανθρωποι εφ ημας,

Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:

ζωντας ηθελον μας καταπιει τοτε, ενω ο θυμος αυτων εφλεγετο εναντιον ημων

Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;

Τοτε τα υδατα ηθελον μας καταποντισει, ο χειμαρρος ηθελε περασει επανωθεν της ψυχης ημων

Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;

τοτε τα υδατα τα επηρμενα ηθελον περασει επανωθεν της ψυχης ημων.

Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.

Ευλογητος Κυριος, οστις δεν παρεδωκεν ημας θηραμα εις τους οδοντας αυτων.

Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!

Η ψυχη ημων ελυτρωθη ως πτηνον απο της παγιδος των θηρευτων η παγις συνετριβη, και ημεις ελυτρωθημεν.

Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

Η βοηθεια ημων ειναι εν τω ονοματι του Κυριου, του ποιησαντος τον ουρανον και την γην.

A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.