Job 39

Γνωριζεις τον καιρον του τοκετου των αγριων αιγων του βραχου; δυνασαι να σημειωσης ποτε γεννωσιν αι ελαφοι;

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Δυνασαι να αριθμησης τους μηνας τους οποιους πληρουσιν; η γνωριζεις τον καιρον του τοκετου αυτων;

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

Αυται συγκαμπτονται, γεννωσι τα παιδια αυτων, ελευθερονονται απο των ωδινων αυτων.

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

Τα τεκνα αυτων ενδυναμουνται, αυξανουσιν εν τη πεδιαδι εξερχονται και δεν επιστρεφουσι πλεον εις αυτας.

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Τις εξαπεστειλεν ελευθερον τον αγριον ονον; η τις ελυσε τους δεσμους αυτου;

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

του οποιου οικιαν εκαμον την ερημον, και την αλμυριδα κατοικιαν αυτου.

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

Καταγελα του θορυβου της πολεως δεν ακουει την κραυγην του εργοδιωκτου.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Κατασκοπευει τα ορη δια βοσκην αυτου, και υπαγει ζητων κατοπιν παντος ειδους χλοης.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Θελει ευχαριστηθη ο μονοκερως να σε δουλευη, η θελει διανυκτερευσει εν τη φατνη σου;

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Δυνασαι να δεσης τον μονοκερων με τον δεσμον αυτου προς αροτριασιν; η θελει ομαλιζει τας πεδιαδας οπισω σου;

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Θελεις βαλει το θαρρος σου εις αυτον, διοτι η δυναμις αυτου ειναι μεγαλη; η θελεις αφησει την εργασιαν σου επ αυτον;

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

Θελεις εμπιστευθη εις αυτον να σοι φερη τον σπορον σου και να συναξη αυτον εν τω αλωνιω σου;

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Εδωκας συ τας ωραιας πτερυγας εις τους ταωνας; η πτερυγας και πτερα εις την στρουθοκαμηλον;

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

ητις αφινει τα ωα αυτης εις την γην και θαλπει αυτα επι του χωματος,

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

και λησμονει οτι ο πους ενδεχεται να συντριψη αυτα, η το θηριον του αγρου να καταπατηση αυτα

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

σκληρυνεται κατα των τεκνων αυτης, ως να μη ησαν αυτης ματαιως εκοπιασε, μη φοβουμενη

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

διοτι ο Θεος εστερησεν αυτην απο σοφιας και δεν εμοιρασεν εις αυτην συνεσιν

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

οσακις σηκονεται ορθιος, καταγελα του ιππου και του αναβατου αυτου.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Συ εδωκας δυναμιν εις τον ιππον; περιενεδυσας τον τραχηλον αυτου με βροντην;

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

συ καμνεις αυτον να πηδα ως ακρις; το γαυριαμα των μυκτηρων αυτου ειναι τρομερον

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

ανασκαπτει εν τη κοιλαδι και αγαλλεται εις την δυναμιν αυτου εξερχεται εις απαντησιν των οπλων

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

καταγελα του φοβου και δεν τρομαζει ουδε στρεφει απο προσωπου ρομφαιας

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

η φαρετρα κροταλιζει κατ αυτου, η εξαστραπτουσα λογχη και το δορυ.

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Καταπινει την γην εν αγριοτητι και μανια και δεν πιστευει οτι ηχει σαλπιγξ

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

αμα δε τη φωνη της σαλπιγγος, λεγει, Α, α και μακροθεν οσφραινεται την μαχην, την κραυγην των στρατηγων και τον αλαλαγμον.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Δια της σοφιας σου πετα ο ιεραξ και απλονει τας πτερυγας αυτου προς νοτον;

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Εις την προσταγην σου ανυψουται ο αετος και καμνει την φωλεαν αυτου εν τοις υψηλοις;

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Κατοικει επι βραχου και διατριβει, επι αποτομου βραχου και επι αβατων τοπων

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

εκειθεν αναζητει τροφην οι οφθαλμοι αυτου σκοπευουσι μακροθεν

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

και οι νεοσσοι αυτου αιμα πινουσι και οπου πτωματα, εκει και αυτος.

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *