Job 15

Τοτε απεκριθη Ελιφας ο Θαιμανιτης και ειπεν

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Επρεπε σοφος να προφερη στοχασμους ματαιους και να γεμιζη την κοιλιαν αυτου απο ανατολικου ανεμου;

Vajjon a bölcs felelhet-é *ilyen* szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

Επρεπε να φιλονεικη δια λογων ματαιων και ομιλιων ανωφελων;

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Βεβαιως συ απορριπτεις τον φοβον και αποκλειεις την δεησιν ενωπιον του Θεου.

Te már semmivé akarod tenni az *Isten* félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Διοτι το στομα σου αποδεικνυει την ανομιαν σου, και εξελεξας την γλωσσαν των πανουργων.

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

Το στομα σου σε καταδικαζει, και ουχι εγω και τα χειλη σου καταμαρτυρουσιν εναντιον σου.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Μη πρωτος ανθρωπος εγεννηθης; η προ των βουνων επλασθης;

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Μηπως ηκουσας τας βουλας του Θεου; και εξηντλησας εις σεαυτον την σοφιαν;

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Τι εξευρεις, και δεν εξευρομεν; τι εννοεις, και δεν εννοουμεν;

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Υπαρχουσι και μεταξυ ημων πολιοι και γεροντες, γεροντοτεροι του πατρος σου.

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Αι παρηγοριαι του Θεου φαινονται μικρον πραγμα εις σε; η εχεις τι αποκρυφον εν σεαυτω;

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Δια τι σε αποπλανα η καρδια σου; και δια τι παραφερονται οι οφθαλμοι σου,

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

ωστε στρεφεις το πνευμα σου κατα του Θεου και αφινεις να εξερχωνται τοιουτοι λογοι εκ του στοματος σου;

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

Τι ειναι ο ανθρωπος, ωστε να ηναι καθαρος; και ο γεγεννημενος εκ γυναικος, ωστε να ηναι δικαιος;

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

Ιδου, εις τους αγιους αυτου δεν εμπιστευεται και οι ουρανοι δεν ειναι καθαροι εις τους οφθαλμους αυτου

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

ποσω μαλλον βδελυρος και ακαθαρτος ειναι ο ανθρωπος, ο πινων ανομιαν ως υδωρ;

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

Εγω θελω σε διδαξει ακουσον μου τουτο βεβαιως ειδον και θελω φανερωσει,

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

το οποιον οι σοφοι ανηγγειλαν παρα των πατερων αυτων, και δεν εκρυψαν

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

εις τους οποιους μονους εδοθη η γη, και ξενος δεν επερασε δια μεσου αυτων.

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

Ο ασεβης βασανιζεται πασας τας ημερας, και αριθμητα ετη ειναι πεφυλαγμενα δια τον τυραννον.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

Ηχος φοβου ειναι εις τα ωτα αυτου εν μεσω ειρηνης θελει επελθει επ αυτον ο εξολοθρευτης.

A félelem hangja *cseng* az ő füleiben; a békesség *ide*jén tör rá a pusztító!

Δεν πιστευει οτι θελει επιστρεψει εκ του σκοτους, και περιμενει την μαχαιραν.

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Περιπλαναται δια αρτον, και που; εξευρει οτι η ημερα του σκοτους ειναι ετοιμη πλησιον αυτου.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Θλιψις και στενοχωρια θελουσι καταπληττει αυτον θελουσιν υπερισχυσει κατ αυτου, ως βασιλευς εις μαχην παρεσκευασμενος

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

διοτι εξηπλωσε την χειρα αυτου κατα του Θεου και ηλαζονευθη κατα του Παντοδυναμου

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

ωρμησε κατ αυτου με τραχηλον επηρμενον, με την πεπυκνωμενην ραχιν των ασπιδων αυτου

*Kinyujtott* nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

διοτι εσκεπασε το προσωπον αυτου με το παχος αυτου και υπερεπαχυνε τα πλευρα αυτου

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

και κατωκησεν εις πολεις ερημους, εις οικους ακατοικητους, ετοιμους δια σωρους.

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

δεν θελει πλουτισθη, ουδε θελουσι διαμενει τα υπαρχοντα αυτου, ουδε θελει εκτανθη η αφθονια αυτων επι την γην.

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Δεν θελει χωρισθη εκ του σκοτους φλοξ θελει ξηρανει τους βλαστους αυτου, και με την πνοην του στοματος αυτου θελει απελθει.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Ας μη πιστευση εις την ματαιοτητα ο ηπατημενος, διοτι ματαιοτης θελει εισθαι η αμοιβη αυτου.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Προ του καιρου αυτου θελει φθαρη, και ο κλαδος αυτου δεν θελει πρασινισει.

Nem idejében telik el *élete,* és az ága ki nem virágzik.

Θελει αποβαλει την αωρον σταφυλην αυτου ως η αμπελος, και θελει ριψει το ανθος αυτου ως η ελαια.

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Διοτι η συναξις των υποκριτων θελει ερημωθη, και πυρ θελει καταφαγει τας σκηνας της δωροληψιας.

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Συλλαμβανουσι πονηριαν και γεννωσι ματαιοτητα, και η καρδια αυτων μηχαναται δολον.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.