II Samuel 22

Και ελαλησεν ο Δαβιδ προς τον Κυριον τους λογους της ωδης ταυτης, καθ ην ημεραν ο Κυριος ηλευθερωσεν αυτον εκ χειρος παντων των εχθρων αυτου και εκ χειρος του Σαουλ

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

και ειπεν, Ο Κυριος ειναι πετρα μου και φρουριον μου και ελευθερωτης μου

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

ο Θεος ειναι ο βραχος μου επ αυτον θελω ελπιζει η ασπις μου και το κερας της σωτηριας μου, ο υψηλος πυργος μου και η καταφυγη μου, ο σωτηρ μου συ εσωσας με εκ της αδικιας.

Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

Θελω επικαλεσθη τον αξιυμνητον Κυριον, και εκ των εχθρων μου θελω σωθη.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

Οτε του θανατου τα κυματα με περιεκυκλωσαν, χειμαρροι ανομιας με κατετρομαξαν,

Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;

οι πονοι του αδου με περιεκυκλωσαν, αι παγιδες του θανατου με εφθασαν,

A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.

εν τη στενοχωρια μου επεκαλεσθην τον Κυριον, και προς τον Θεον μου εβοησα και ηκουσε της φωνης μου εκ του ναου αυτου, και η κραυγη μου ηλθεν εις τα ωτα αυτου.

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

Τοτε εσαλευθη και εντρομος εγεινεν η γη τα θεμελια του ουρανου εταραχθησαν και εσαλευθησαν, διοτι ωργισθη.

Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.

Καπνος ανεβαινεν εκ των μυκτηρων αυτου, και πυρ κατατρωγον εκ του στοματος αυτου ανθρακες ανηφθησαν απ αυτου.

Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.

Και εκλινε τους ουρανους και κατεβη, και γνοφος υπο τους ποδας αυτου.

Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.

Και επεβη επι χερουβειμ και επεταξε, και εφανη επι πτερυγων ανεμων.

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.

Και εθεσε σκηνην περιξ αυτου το σκοτος, υδατα ζοφερα, νεφη πυκνα των αερων.

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.

Ανθρακες πυρος εξεκαυθησαν εκ της λαμψεως της εμπροσθεν αυτου.

Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.

Εβροντησεν ο Κυριος εξ ουρανου, και ο Υψιστος εδωκε την φωνην αυτου.

És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.

Και απεστειλε βελη και εσκορπισεν αυτους αστραπας, και συνεταραξεν αυτους.

Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.

Και εφανησαν οι πυθμενες της θαλασσης, ανεκαλυφθησαν τα θεμελια της οικουμενης, εις την επιτιμησιν του Κυριου, απο του φυσηματος της πνοης των μυκτηρων αυτου.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

Εξαπεστειλεν εξ υψους ελαβε με ειλκυσε με εξ υδατων πολλων.

Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.

Ηλευθερωσε με εκ του δυνατου εχθρου μου, και εκ των μισουντων με, διοτι ησαν δυνατωτεροι μου.

Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.

Προεφθασαν με εν τη ημερα της θλιψεως μου αλλ ο Κυριος εσταθη το αντιστηριγμα μου

Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.

Και εξηγαγε με εις ευρυχωριαν ηλευθερωσε με, διοτι ηυδοκησεν εις εμε.

Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

Αντημειψε με ο Κυριος κατα την δικαιοσυνην μου κατα την καθαροτητα των χειρων μου ανταπεδωκεν εις εμε.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

Διοτι εφυλαξα τας οδους του Κυριου και δεν ησεβησα εκκλινας απο του Θεου μου.

Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.

Διοτι πασαι αι κρισεις αυτου ησαν εμπροσθεν μου και απο των διαταγματων αυτου δεν απεμακρυνθην.

Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.

Και εσταθην αμεμπτος προς αυτον, και εφυλαχθην απο της ανομιας μου.

Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.

Και ανταπεδωκεν εις εμε ο Κυριος κατα την δικαιοσυνην μου, Κατα την καθαροτητα μου εμπροσθεν των οφθαλμων αυτου.

Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.

Μετα οσιου, οσιος θελεις εισθαι, μετα ανδρος τελειου, τελειος θελεις εισθαι

Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

μετα καθαρου, καθαρος θελεις εισθαι και μετα διεστραμμενου διεστραμμενα θελεις φερθη.

A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.

Και θελεις σωσει λαον τεθλιμμενον επι δε τους υπερηφανους οι οφθαλμοι σου ειναι, δια να ταπεινωσης αυτους,

Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

διοτι συ εισαι ο λυχνος μου, Κυριε και ο Κυριος θελει φωτισει το σκοτος μου.

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

Διοτι δια σου θελω διασπασει στρατευμα δια του Θεου μου θελω υπερπηδησει τειχος.

Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

Του Θεου, η οδος αυτου ειναι αμωμος, ο λογος του Κυριου ειναι δεδοκιμασμενος ειναι ασπις παντων των ελπιζοντων επ αυτον.

Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.

Διοτι τις Θεος, πλην του Κυριου; και τις φρουριον, πλην του Θεου ημων

Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

ο Θεος ειναι το κραταιον οχυρωμα μου και καθιστων αμωμον την οδον μου.

Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.

Καμνει τους ποδας μου ως των ελαφων και με στηνει επι τους υψηλους τοπους μου.

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.

Διδασκει τας χειρας μου εις πολεμον, και εκαμε τοξον χαλκουν τους βραχιονας μου.

Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.

Και εδωκας εις εμε την ασπιδα της σωτηριας σου και η αγαθοτης σου με εμεγαλυνεν.

Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.

Συ επλατυνας τα βηματα μου υποκατω μου, και οι ποδες μου δεν εκλονισθησαν.

Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.

Κατεδιωξα τους εχθρους μου και ηφανισα αυτους και δεν επεστρεψα εωσου συνετελεσα αυτους.

Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.

Και συνετελεσα αυτους, και δεν ηδυνηθησαν να ανεγερθωσιν και επεσον υπο τους ποδας μου.

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.

Και περιεζωσας με δυναμιν εις πολεμον συνεκαμψας υποκατω μου τους επανισταμενους επ εμε.

Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

Και εκαμες τους εχθρους μου να στρεψωσιν εις εμε τα νωτα, και εξωλοθρευσα τους μισουντας με.

Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,

Περιεβλεψαν, αλλ ουδεις ο σωζων εβοησαν προς τον Κυριον, και δεν εισηκουσεν αυτων.

Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

Και κατελεπτυνα αυτους ως την σκονην της γης συνετριψα αυτους ως τον πηλον της οδου και κατεπατησα αυτους.

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.

Και ηλευθερωσας με εκ των αντιλογιων του λαου μου κατεστησας με κεφαλην εθνων λαος, τον οποιον δεν εγνωρισα, εδουλευσεν εις εμε.

Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, *Oly* nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

Ξενοι υπεταχθησαν εις εμε μολις ηκουσαν, και υπηκουσαν εις εμε.

Idegen fiak hizelkednek nékem, S *egy* hallásra engedelmeskednek,

Ξενοι παρελυθησαν και κατετρομαξαν εκ των αποκρυφων τοπων αυτων.

Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.

Ζη Κυριος και ευλογημενον το φρουριον μου και ας υψωθη ο Θεος, το φρουριον της σωτηριας μου.

Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.

Ο Θεος, ο εκδικων με και υποταττων τους λαους υποκατω μου

Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.

Και ο εξαγαγων με εκ των εχθρων μου συ, ναι, με υψονεις υπερανω των επανισταμενων επ εμε ηλευθερωσας με απο ανδρος αδικου.

Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

Δια τουτο θελω σε υμνει, Κυριε, μεταξυ των εθνων και εις το ονομα σου θελω ψαλλει.

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.

Αυτος μεγαλυνει τας σωτηριας του βασιλεως αυτου και καμνει ελεος εις τον κεχρισμενον αυτου, εις τον Δαβιδ και εις το σπερμα αυτου εως αιωνος.

Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!