Psalms 78

Dinle, ey halkım, öğrettiklerimi, Kulak ver ağzımdan çıkan sözlere.

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

[] Özdeyişlerle söze başlayacağım, Eski sırları anlatacağım,

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Duyduğumuzu, bildiğimizi, Atalarımızın bize anlattığını.

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

Torunlarından bunları gizlemeyeceğiz; RAB’bin övgüye değer işlerini, Gücünü, yaptığı harikaları Gelecek kuşağa duyuracağız.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

RAB Yakup soyuna koşullar bildirdi, İsrail’e yasa koydu. Bunları çocuklarına öğretsinler diye Atalarımıza buyruk verdi.

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Öyle ki, gelecek kuşak, yeni doğacak çocuklar bilsinler, Onlar da kendi çocuklarına anlatsınlar,

Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;

Tanrı’ya güven duysunlar, Tanrı’nın yaptıklarını unutmasınlar, O’nun buyruklarını yerine getirsinler;

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

Ataları gibi inatçı, başkaldırıcı, Yüreği kararsız, Tanrı’ya sadakatsiz bir kuşak olmasınlar.

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

Oklarla, yaylarla kuşanmış Efrayimoğulları Savaş günü sırtlarını döndüler.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

Tanrı’nın antlaşmasına uymadılar, O’nun yasasına göre yaşamayı reddettiler.

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

Unuttular O’nun işlerini, Kendilerine gösterdiği harikaları.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

[] Mısır’da, Soan bölgesinde Tanrı harikalar yapmıştı atalarının önünde.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

[] Denizi yarıp geçirmişti onları, Bir duvar gibi ayakta tutmuştu suları.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

[] Gündüz bulutla, Gece ateş ışığıyla onlara yol göstermişti.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

[] Çölde kayaları yarmış, Sanki dipsiz kaynaklardan Onlara kana kana su içirmişti.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Kayadan akarsular fışkırtmış, Suları ırmak gibi akıtmıştı.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Ama onlar çölde Yüceler Yücesi’ne başkaldırarak Günah işlemeye devam ettiler.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

[] Canlarının çektiği yiyeceği isteyerek İçlerinde Tanrı’yı denediler.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

“Tanrı çölde sofra kurabilir mi?” diyerek, Tanrı’ya karşı konuştular.

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

“Bak, kayaya vurunca sular fışkırdı, Dereler taştı. Peki, ekmek de verebilir mi, Et sağlayabilir mi halkına?”

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

RAB bunu duyunca çok öfkelendi, Yakup’a ateş püskürdü, Öfkesi tırmandı İsrail’e karşı;

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Çünkü Tanrı’ya inanmıyorlardı, O’nun kurtarıcılığına güvenmiyorlardı.

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

Yine de RAB buyruk verdi bulutlara, Kapaklarını açtı göklerin;

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

[] Man yağdırdı onları beslemek için, Göksel tahıl verdi onlara.

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

Meleklerin ekmeğini yedi her biri, Doyasıya yiyecek gönderdi onlara.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Doğu rüzgarını estirdi göklerde, Gücüyle güney rüzgarına yol gösterdi.

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Toz gibi et yağdırdı başlarına, Deniz kumu kadar kuş;

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

Ordugahlarının ortasına, Konakladıkları yerin çevresine düşürdü.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Yediler, tıka basa doydular, İsteklerini yerine getirdi Tanrı.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Ancak onlar isteklerine doymadan, Daha ağızları doluyken,

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Tanrı’nın öfkesi parladı üzerlerine. En güçlülerini öldürdü, Yere serdi İsrail yiğitlerini.

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Yine de günah işlemeye devam ettiler, O’nun harikalarına inanmadılar.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Bu yüzden Tanrı onların günlerini boşluk, Yıllarını dehşet içinde bitirdi.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Tanrı onları öldürdükçe O’na yönelmeye, İstekle O’nu yeniden aramaya başlıyorlardı.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Tanrı’nın kayaları olduğunu, Yüce Tanrı’nın kurtarıcıları olduğunu anımsıyorlardı.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

Oysa ağızlarıyla O’na yaltaklanıyor, Dilleriyle yalan söylüyorlardı.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

[] O’na yürekten bağlı değillerdi, Antlaşmasına sadık kalmadılar.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

Yine de Tanrı sevecendi, Suçlarını bağışlıyor, onları yok etmiyordu; Çok kez öfkesini tuttu, Bütün gazabını göstermedi.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Onların yalnızca insan olduğunu anımsadı, Geçip giden, dönmeyen bir rüzgar gibi.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Çölde kaç kez O’na başkaldırdılar, Issız yerlerde O’nu gücendirdiler!

Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!

Defalarca denediler Tanrı’yı, İncittiler İsrail’in Kutsalı’nı.

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Anımsamadılar O’nun güçlü elini, Kendilerini düşmandan kurtardığı günü,

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

Mısır’da gösterdiği belirtileri, Soan bölgesinde yaptığı şaşılası işleri.

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

[] Mısır’ın kanallarını kana çevirdi, Sularını içemediler.

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

[] [] Gönderdiği at sinekleri yedi halkı, Gönderdiği kurbağalar yok etti ülkeyi.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

[] Ekinlerini tırtıllara, Emeklerinin ürününü çekirgelere verdi.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

[] Asmalarını doluyla, Yabanıl incir ağaçlarını iri dolu taneleriyle yok etti.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Büyükbaş hayvanlarını kırgına, Küçükbaş hayvanlarını yıldırıma teslim etti.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Üzerlerine kızgın öfkesini, Gazap, hışım, bela Ve bir alay kötülük meleği gönderdi.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Yol verdi öfkesine, Canlarını ölümden esirgemedi, Onları salgın hastalığın pençesine düşürdü.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

[] Mısır’da bütün ilk doğanları, Ham’ın çadırlarında bütün ilk çocukları vurdu.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

[] Kendi halkını davar gibi götürdü, Çölde onları bir sürü gibi güttü.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

[] Onlara güvenlik içinde yol gösterdi, korkmadılar; Düşmanlarınıysa deniz yuttu.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

[] Böylece onları kendi kutsal topraklarının sınırına, Sağ elinin kazandığı dağlık bölgeye getirdi.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

[] Önlerinden ulusları kovdu, Mülk olarak topraklarını İsrail oymakları arasında bölüştürdü. Halkını konutlarına yerleştirdi.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

[] Ama onlar yüce Tanrı’yı denediler, O’na başkaldırdılar, Koşullarına uymadılar.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

Döneklik edip ataları gibi ihanet ettiler, Güvenilmez bir yay gibi bozuk çıktılar.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

Puta taptıkları yerlerle O’nu kızdırdılar, Putlarıyla O’nu kıskandırdılar.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Tanrı bunları duyunca çok öfkelendi, İsrail’i büsbütün reddetti.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

[] İnsanlar arasında kurduğu çadırı, Şilo’daki konutunu terk etti.

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

[] Kudretini tutsaklığa, Görkemini düşman eline teslim etti.

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

Halkını kılıç önüne sürdü, Öfkesini kendi halkından çıkardı.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Gençlerini ateş yuttu, Kızlarına düğün türküsü söylenmez oldu.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Kâhinleri kılıç altında öldü, Dul kadınları ağlayamadı.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

O zaman Rab uykudan uyanır gibi, Şarabın rehavetinden ayılan bir yiğit gibi oldu.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Düşmanlarını püskürttü, Onları sonsuz utanca boğdu.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Tanrı Yusuf soyunu reddetti, Efrayim oymağını seçmedi;

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Ancak Yahuda oymağını, Sevdiği Siyon Dağı’nı seçti.

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

Tapınağını doruklar gibi, Sonsuzluk için kurduğu yeryüzü gibi yaptı.

És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

[] Kulu Davut’u seçti, Onu koyun ağılından aldı.

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

Halkı Yakup’u, kendi halkı İsrail’i gütmek için, Onu yavru kuzuların ardından getirdi.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

Böylece Davut onlara dürüstçe çobanlık etti, Becerikli elleriyle onlara yol gösterdi.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.