Psalms 69

Kurtar beni, ey Tanrı, Sular boyuma ulaştı.
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
Dipsiz batağa gömülüyorum, Basacak yer yok. Derin sulara battım, Sellere kapıldım.
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Tükendim feryat etmekten, Boğazım kurudu; Gözlerimin feri sönüyor Tanrım’ı beklemekten.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
[] Yok yere benden nefret edenler Saçlarımdan daha çok. Kalabalıktır canıma kasteden haksız düşmanlarım. Çalmadığım malı nasıl geri verebilirim?
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Akılsızlığımı biliyorsun, ey Tanrı, Suçlarım senden gizli değil.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Ya Rab, Her Şeye Egemen RAB, Utanmasın sana umut bağlayanlar benim yüzümden! Ey İsrail’in Tanrısı, Benim yüzümden sana yönelenler rezil olmasın!
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Senin uğruna hakarete katlandım, Utanç kapladı yüzümü.
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Kardeşlerime yabancı, Annemin öz oğullarına uzak kaldım.
Mert te éretted viselek gyalázatot, *és* borítja pironság az én orczámat.
[] [] Çünkü evin için gösterdiğim gayret beni yiyip bitirdi, Sana edilen hakaretlere ben uğradım.
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Oruç tutup ağlayınca, Yine hakarete uğradım.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Çula büründüğüm zaman Alay konusu oldum.
Ha sírok és bőjtöléssel *gyötröm* lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Kent kapısında oturanlar beni çekiştiriyor, Sarhoşların türküsü oldum.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Ama benim duam sanadır, ya RAB. Ey Tanrı, sevginin bolluğuyla, Güvenilir kurtarışınla uygun gördüğünde Yanıtla beni.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Beni çamurdan kurtar, İzin verme batmama; Benden nefret edenlerden, Derin sulardan kurtulayım.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Seller beni sürüklemesin, Engin beni yutmasın, Ölüm çukuru ağzını üstüme kapamasın.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Yanıt ver bana, ya RAB, Çünkü sevgin iyidir. Yüzünü çevir bana büyük merhametinle!
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Kulundan yüzünü gizleme, Çünkü sıkıntıdayım, hemen yanıtla beni!
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Yaklaş bana, kurtar canımı, Al başımdan düşmanlarımı.
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Bana nasıl hakaret edildiğini, Utandığımı, rezil olduğumu biliyorsun; Düşmanlarımın hepsi senin önünde.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Hakaret kalbimi kırdı, dertliyim, Acılarımı paylaşacak birini bekledim, çıkmadı, Avutacak birini aradım, bulamadım.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
[] Yiyeceğime zehir kattılar, Sirke içirdiler susadığımda.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
[] Önlerindeki sofra tuzak olsun onlara, Yandaşları için kapan olsun!
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Gözleri kararsın, göremesinler! Bellerini hep bükük tut!
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Gazabını yağdır üzerlerine, Öfkenin ateşi yapışsın yakalarına!
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
[] Issız kalsın konakları, Çadırlarında oturan olmasın!
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Çünkü senin vurduğun insanlara zulmediyor, Yaraladığın insanların acısını konuşuyorlar.
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Ceza yağdır başlarına, Senin tarafından aklanmasınlar!
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
[] Yaşam kitabından silinsin adları, Doğrularla yan yana yazılmasınlar!
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Bense ezilmiş ve kederliyim, Senin kurtarışın, ey Tanrı, bana bir kale olsun!
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Tanrı’nın adını ezgilerle öveceğim, Şükranlarımla O’nu yücelteceğim.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
RAB’bi bir öküzden, Boynuzlu, tırnaklı bir boğadan Daha çok hoşnut eder bu.
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Mazlumlar bunu görünce sevinsin, Ey Tanrı’ya yönelen sizler, yüreğiniz canlansın.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Çünkü RAB yoksulları işitir, Kendi tutsak halkını hor görmez.
Látják *ezt* majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
O’na övgüler sunun, ey yer, gök, Denizler ve onlardaki bütün canlılar!
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Çünkü Tanrı Siyon’u kurtaracak, Yahuda kentlerini onaracak; Halk oraya yerleşip sahibi olacak.
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Kullarının çocukları orayı miras alacak, O’nun adını sevenler orada oturacak.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. * (Psalms 69:37) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét. *