Psalms 66

Ey yeryüzündeki bütün insanlar, Tanrı’ya sevinç çığlıkları atın!

Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.

Adının yüceliğine ilahiler söyleyin, O’na görkemli övgüler sunun!

Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!

“Ne müthiş işlerin var!” deyin Tanrı’ya, “Öyle büyük gücün var ki, Düşmanların eğiliyor önünde.

Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

Bütün yeryüzü sana tapınıyor, İlahiler okuyor, adını ilahilerle övüyor.” Sela

Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

Gelin, bakın Tanrı’nın neler yaptığına! Ne müthiş işler yaptı insanlar arasında:

Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.

[] [] Denizi karaya çevirdi, Atalarımız yaya geçtiler ırmaktan. Yaptığına sevindik orada.

A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.

Kudretiyle sonsuza dek egemenlik sürer, Gözleri ulusları süzer; Başkaldıranlar gurura kapılmasın! Sela

A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

Ey halklar, Tanrımız’a şükredin, Övgülerini duyurun.

Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.

Hayatımızı koruyan, Ayaklarımızın kaymasına izin vermeyen O’dur.

A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

Sen bizi sınadın, ey Tanrı, Gümüş arıtır gibi arıttın.

Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

Ağa düşürdün bizi, Sırtımıza ağır yük vurdun.

Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

İnsanları başımıza çıkardın, Ateşten, sudan geçtik. Ama sonra bizi bolluğa kavuşturdun.

Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.

Yakmalık sunularla evine gireceğim, Adaklarımı yerine getireceğim,

Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

Sıkıntı içindeyken dudaklarımdan dökülen, Ağzımdan çıkan adakları.

A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

Yakılan koçların dumanıyla semiz hayvanlardan Sana yakmalık sunular sunacağım, Tekeler, sığırlar kurban edeceğim. Sela

Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

Gelin, dinleyin, ey sizler, Tanrı’dan korkanlar, Benim için neler yaptığını size anlatayım.

Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

Ağzımla O’na yakardım, Övgüsü dilimden düşmedi.

Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

Yüreğimde kötülüğe yer verseydim, Rab beni dinlemezdi.

Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

Oysa Tanrı dinledi beni, Kulak verdi duamın sesine.

Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

Övgüler olsun Tanrı’ya, Çünkü duamı geri çevirmedi, Sevgisini benden esirgemedi.

Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét *nem vonta meg* tőlem.