Psalms 35

Ya RAB, benimle uğraşanlarla sen uğraş, Benimle savaşanlarla sen savaş!

Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

Al küçük kalkanla büyük kalkanı, Yardımıma koş!

Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

Kaldır mızrağını, kargını beni kovalayanlara, “Seni ben kurtarırım” de bana!

Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

Canıma kastedenler utanıp rezil olsun! Utançla geri çekilsin bana kötülük düşünenler!

Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

Rüzgarın sürüklediği saman çöpüne dönsünler, RAB’bin meleği artlarına düşsün!

Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse *őket.*

Karanlık ve kaygan olsun yolları, RAB’bin meleği kovalasın onları!

Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

Madem neden yokken bana gizli ağlar kurdular, Nedensiz çukur kazdılar,

Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

Başlarına habersiz felaket gelsin, Gizledikleri ağa kendileri tutulsun, Felakete uğrasınlar.

Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

O zaman RAB’de sevinç bulacağım, Beni kurtardığı için coşacağım.

Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

Bütün varlığımla şöyle diyeceğim: “Senin gibisi var mı, ya RAB, Mazlumu zorbanın elinden, Mazlumu ve yoksulu soyguncudan kurtaran?”

Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

Kötü niyetli tanıklar türüyor, Bilmediğim konuları soruyorlar.

Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

İyiliğime karşı kötülük ediyor, Yalnızlığa itiyorlar beni.

Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

Oysa onlar hastalanınca ben çula sarınır, Oruç tutup alçakgönüllü olurdum. Duam yanıtsız kalınca, Bir dost, bir kardeş yitirmiş gibi dolaşırdım. Kederden belim bükülürdü, Annesi için yas tutan biri gibi.

Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

Oysa onlar hastalanınca ben çula sarınır, Oruç tutup alçakgönüllü olurdum. Duam yanıtsız kalınca, Bir dost, bir kardeş yitirmiş gibi dolaşırdım. Kederden belim bükülürdü, Annesi için yas tutan biri gibi.

Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem *érte;* mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

Ama ben sendeleyince toplanıp sevindiler, Toplandı bana karşı tanımadığım alçaklar, Durmadan didiklediler beni.

Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

Tanrıtanımaz, alaycı soytarılar gibi, Diş gıcırdattılar bana.

Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

Ne zamana dek seyirci kalacaksın, ya Rab? Kurtar canımı bunların saldırısından, Hayatımı bu genç aslanlardan!

Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

Büyük toplantıda sana şükürler sunacağım, Kalabalığın ortasında sana övgüler dizeceğim.

Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

[] Sevinmesin boş yere bana düşman olanlar, Göz kırpmasınlar birbirlerine Nedensiz benden nefret edenler.

Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

Çünkü barış sözünü etmez onlar, Kurnazca düzen kurarlar ülkenin sakin insanlarına.

Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

Beni suçlamak için ağızlarını ardına kadar açtılar: “Oh! Oh!” diyorlar, “İşte kendi gözümüzle gördük yaptıklarını!”

Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

Olup biteni sen de gördün, ya RAB, sessiz kalma, Ya Rab, benden uzak durma!

Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

Uyan, kalk savun beni, Uğraş hakkım için, ey Tanrım ve Rab’bim!

Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

Adaletin uyarınca haklı çıkar beni, ya RAB, Tanrım benim! Gülmesinler halime!

Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

Demesinler içlerinden: “Oh! İşte buydu dileğimiz!”, Konuşmasınlar ardımdan: “Yedik başını!” diye.

Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

Utansın kötü halime sevinenler, Kızarsın yüzleri hepsinin; Gururla karşıma dikilenler Utanca, rezalete bürünsün.

Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

Benim haklı çıkmamı isteyenler, Sevinç çığlıkları atıp coşsunlar; Şöyle desinler sürekli: “Kulunun esenliğinden hoşlanan RAB yücelsin!”

Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.

O zaman gün boyu adaletin, Övgülerin dilimden düşmeyecek.

Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.