Psalms 33

Ey doğru insanlar, RAB’be sevinçle haykırın! Dürüstlere O’nu övmek yaraşır.
Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.
Lir çalarak RAB’be şükredin, On telli çenk eşliğinde O’nu ilahilerle övün.
Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
[] O’na yeni bir ezgi söyleyin, Sevinç çığlıklarıyla sazınızı konuşturun.
Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
Çünkü RAB’bin sözü doğrudur, Her işi sadakatle yapar.
Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.
Doğruluğu, adaleti sever, RAB’bin sevgisi yeryüzünü doldurur.
Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.
Gökler RAB’bin sözüyle, Gök cisimleri ağzından çıkan solukla yaratıldı.
Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
Deniz sularını bir araya toplar, Engin suları ambarlara depolar.
Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat.
Bütün yeryüzü RAB’den korksun, Dünyada yaşayan herkes O’na saygı duysun.
Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó.
Çünkü O söyleyince, her şey var oldu; O buyurunca, her şey belirdi.
Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.
RAB ulusların planlarını bozar, Halkların tasarılarını boşa çıkarır.
Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
Ama RAB’bin planları sonsuza dek sürer, Yüreğindeki tasarılar kuşaklar boyunca değişmez.
Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.
Ne mutlu Tanrısı RAB olan ulusa, Kendisi için seçtiği halka!
Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.
RAB göklerden bakar, Bütün insanları görür.
Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.
Oturduğu yerden, Yeryüzünde yaşayan herkesi gözler.
Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.
Herkesin yüreğini yaratan, Yaptıkları her şeyi tartan O’dur.
Ő alkotta mindnyájok szivét, *és* jól tudja minden tettöket.
Ne büyük ordularıyla zafer kazanan kral var, Ne de büyük gücüyle kurtulan yiğit.
Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével;
Zafer için at boş bir umuttur, Büyük gücüne karşın kimseyi kurtaramaz.
Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.
Ama RAB’bin gözü kendisinden korkanların, Sevgisine umut bağlayanların üzerindedir;
Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,
Böylece onları ölümden kurtarır, Kıtlıkta yaşamalarını sağlar.
Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben *is* eltartsa őket.
Umudumuz RAB’dedir, Yardımcımız, kalkanımız O’dur.
Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.
O’nda sevinç bulur yüreğimiz, Çünkü O’nun kutsal adına güveniriz.
Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!
Madem umudumuz sende, Sevgin üzerimizde olsun, ya RAB!
Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.